Jelenlétüket a NASA Cassini-szondájának adatait elemezve sikerült kimutatni az Enceladus anyagkilövelléseiben.
A Cassini 2004 és 2017 között keringett a Szaturnusz körül, de adatai még ma is tartalmaznak újdonságokat, érdekességeket. A közelmúltban egy nemzetközi kutatócsoport újra elemezte a Cassini adatait, amelyeket 2008. október 9-én, az Enceladus melletti ötödik elrepülése (E5 fly-by) során gyűjtött. A legnagyobb megközelítés idején a porelemző műszerrel (CDA, Cosmic Dust Analyzer) mindössze 6 perc leforgása alatt 1519 repülés közben készített tömegspektrumot vettek fel, miközben a szonda 17,7 km/s sebességgel repült el a hold mellett, mindössze 21 km magasan a felszín fölött, a gázkiáramlások közelében.
Elemzésük során szerves vegyületeket sikerült kimutatniuk az Enceladus belsejéből kilövellő, feltételezések szerint a jégkéreg alatt az egész holdat beborító tengerből származó anyagban. Méghozzá olyan anyagot sikerült megvizsgálniuk, amely néhány perccel korábban még a hold belsejében lehetett. (Korábban erre nem volt lehetőség, az előző alkalmakkor csak olyan anyagot sikerült vizsgálni, amely már hosszabb-rövidebb ideje a hold körüli térségben tartózkodott.) A kutatók eredményeikről a Nature Astronomy folyóiratban október végén számoltak be. Véleményük szerint felfedezésük alátámasztja azt a vélekedést, miszerint a felszín alatti óceán esetleg akár életnek is otthont adhat.
Az 1997-ben indított Cassini a Szaturnusz körüli keringése közben többször elrepült egyes holdak, köztük az Enceladus közelében. A megközelítések során végzett mérések két, az Enceladussal kapcsolatos rejtélyre is magyarázatot adtak: sikerült tisztázni a Szaturnusz halvány E-gyűrűjének eredetét, valamint az Enceladus szokatlan fényességét. Kiderült ugyanis, hogy a mintegy 500 km átmérőjű holdat 25–30 km vastag jégkéreg borítja, a jég jó fényvisszaverő képessége okozza, hogy a hold a vártnál fényesebbnek látszik. Azt is felfedezték, hogy az Enceladus belsejéből a déli pólus térségében látható repedések mentén jeges víz lövell a világűrbe. Bebizonyosodott, hogy ennek az anyagnak egy része alkotja az óriásbolygó halvány E-gyűrűjét. A szonda porelemzőjével az Enceladus mélyén folyó hidrotermális tevékenység nyomait is sikerült kimutatni.
Az E5 közelrepülés során a szonda nagyobb sebességgel repült el a hold mellett, mint a korábbi alkalmakkor, ez lehetővé tette olyan vegyületek azonosítását, amelyeket a korábbi közelrepülések adataiban nem találtak meg. Ezek közül a leginkább figyelemreméltók az észterek (oxigéntartalmú szerves vegyületek), az alkének (telítetlen nyílt láncú szénhidrogének) és az étervegyületek (szerves vegyületek, melyek molekuláiban található olyan oxigénatom, amely két szénatomot/szénhidrogéncsoportot köt össze). Az észterek és az éterek azért érdekesek, mert ezek az élet szempontjából fontos lipidek (többnyire glicerint és zsírsavat tartalmazó apoláris makromolekulák) alkotórészei lehetnek.
Kapcsolódó cikkek:
Az Enceladus gejzírjei
Óceán vagy zárványok?
Újabb érv az Europa gejzírjei mellett
Egy jeges hold forró belseje
Kapcsolódó linkek:
Szerves molekulák az Enceladusból kilövellő anyagban (University of Washington)
Saturn’s moon emits organic compounds (a Stuttgarti Egyetem sajtóközleménye)
