Űrvilág

Ázsiai sorozatunkat most kínai hírekkel zárjuk.

Október 27-én a kínai LandSpace vállalat egy statikus gyújtási tesztet hajtott végre fejlesztés alatt álló 66 méter magas Csucsüe-3 (Zhuque-3) rakétája első fokozatának tesztpéldányával, az ország északnyugati részén található Tungfeng (Dongfeng) kereskedelmi űrinnovációs kísérleti zónában. A metánt és folyékony oxigént használó rakéta első repülésére végül 2025. december 3-án (magyar idő szerint 5 órakor) kerítettek sort. A start és pályára állás sikeres volt (hasznos terhet a rakéta még nem vitt magával), ugyanakkor az első fokozat sima visszahozatala már kevésbé. Az indítóhelytől mintegy 300 km-re található leszállóhely elérése előtt, még a levegőben robbanás történt, a fokozat a földbe csapódott.

Ennek a rakétának az érdekessége, hogy a gyártó szeretné azt többször felhasználhatóvá (a SpaceX Falcon-9-es típusához hasonló függőleges landolásra alkalmassá) tenni. A Csucsüe-3 ugyanakkor a Falcon-9-nél kisebb – 450 km magas LEO pályára 11,8 tonnát indíthat, ha megsemmisül, míg 8 tonnányi rakományt szállíthat, ha vissza is kell térnie az első fokozatnak. Az amerikai amerikai rakéta ezzel szemben 22,8 tonnát vihet 28,5 fok inklinációjú pályára, amennyiben a rakétát „kukázzák”, vagy 17,5 tonnát, ha vissza is kell térnie. Ezzel igazából majd a továbbfejlesztett Csucsüe-3E veheti fel a versenyt, amely már 76 méter magas lesz, 450 km magas LEO pályára több mint 21 tonnát indíthat megsemmisülés esetén, vagy 12,5 tonnát, ha visszaszáll az indítási helyre. (Olvasóink talán emlékeznek rá, hogy a vállalat még 2023 júliusában indította el először sikeresen közel 50 m magas Csucsüe-2 rakétáját.)

A Sencsou-20 (Shenzhou-20) személyzete már a Földön várja az év végét, mindenesetre több érdekes tény is tartozik repülésükhöz. Amivel az Űrvilág részletesen foglalkozott, az az volt, hogy hogyan és melyik űrhajóval térnek vissza. Viszont kevesebb szót ejtettünk az elmúlt hónapokban arról, hogy milyen rekordokat állítottak fel. Nos, a Csen Tung (Chen Dong) ezredes, valamint Csen Csungzsuj (Chen Zhongrui) és Vang Csie (Wang Jie) alezredesek alkotta személyzet magáénak tudhatja az eddigi leghosszabb kínai űrrepülést, hisz (bár nem így tervezték) 203 napot töltöttek a világűrben. A második repülését végrehajtó parancsnok összes Föld körül töltött ideje pedig megközelítette a 400 napot, így ő kínai nemzeti rekorder. Ráadásul ez volt az első olyan kínai űrhajóshármas, amely összesen négy űrsétát (EVA) hajtott végre bő féléves repülése alatt. Ezek közül az utolsót ráadásul a két újonc végezte, szóval ez lett az első olyan kínai EVA, amelyen már csak a harmadik űrhajósosztály tagjai vettek részt.

Ez volt az a személyzet is, amelyik először használta a kínai fejlesztésű űrsétaszkafander legújabb generációjának két példányát. A Fejtien (Feitian) D és E jelű szkafandereket még nyáron a Tiencsou-9 (Tianzhou) teherűrhajó vitte fel. (A Fejtien A-t egyszer használták, még egy Sencsou űrhajóból kilépve úgy, hogy az űrhajós párja – biztos, ami biztos – egy orosz Orlan szkafanderverziót viselt.) A Fejtien B és C az űrállomás alapfelszerelése volt, és eredetileg 15 űrsétára tervezték azokat, ám végül 21-et teljesítettek. Szóval bőven megértek már a „kukázásra”. Az új D és E szkafanderek kényelmesebbek és tervezett élettartamuk immár 20 űrséta. Ráadásul ez a személyzet üzemelhette be és használhatta először a Vukong mesterséges intelligencia (Wukong AI) asszisztenst. Ez az eszköz többek között az aktuális űrséta végrehajtásához adott tanácsokat a személyzetnek.

Emellett ez volt az a személyzet, amely az egyik kutatómodulban egy új hűtőberendezést állított üzembe (a szabályozott alacsony hőmérsékletet igénylő kísérletekhez), és ők voltak azok, akik elsőként készíthettek marinált csirkeszárnyat egy szintén frissen beüzemelt forrólevegős sütőben. Igaz, a 28 perces sütést már Vu Fej (Wu Fei), a Sencsou-21-gyel érkezett váltószemélyzet tagja (képünkön) végezte, így a hat szárnyat hat főnek kellett elfogyasztania. Az új sütő a tervek szerint 500 alkalommal lesz használható.

Szóval nyugodtan kijelenthető, hogy a 15. kínai személyzetes repülés (egyben az űrállomásra látogató kilencedik személyzet) kiemelkedően teljesített.

Az is igaz, hogy ez volt az a legénység, amely valószínűleg élénken emlékezni fog a landolásra. Az ugyanis erős (valószínűleg a határérték közelében lévő) szélben történt. Ennek eredményeként (ahogy az a leszállási videón látszott) az ejtőernyő kis magasságban már folyamatos lengésben volt, és (pechjükre) a landolás pillanatában az „inga” éppen kilendült. A becsapódás erejét csökkentő rakétarendszer működött, és sikerült is szinte azonnal eloldani az ejtőernyőt (megakadályozva így a kabin vonszolását). Viszont a jelentős oldalirányú sebességvektor miatt a kabin keményen elpattant és oldalirányba pár méter bucskázott, végül az oldalára borulva nyugodott meg.

Arról (természetesen…) semmi információ nem jelent meg, hogy a három űrhajós esetleg szenvedett-e valamilyen kisebb sérülést. (Azt érdemes tudni, hogy az azonos technikát használó orosz Szojuzok esetében az amerikai űrhajósok egyharmada számolt be kisebb-nagyobb sérülésekről, zúzódásokról, traumákról. Igaz, a Szojuz kisebb, így az űrhajósok közelebb vannak egymáshoz… – A szerző megj.)

Kína továbbra is azzal számol, hogy első két űrhajósa a Hold felszínére léphet 2030-ig. Ehhez kapcsolódóan további fontos lépések történtek az elmúlt két hónapban. Talán a legkevésbé izgalmas, ám a hosszú távú versenyképességi és gazdasági eredmények szempontjából mindenképpen kiemelendő, hogy a személyzetes holdprogram egyre több területére viszik be a vállalkozások közötti versenyt. Az első példa a nyitott (buggy vagy Apollo Lunar Rover jellegű) kis méretű, maximum 200 kg tömegű, kétszemélyes holdautó projektje. Ennek megépítésére korábban nyílt versenyt írtak ki, melyet azután – a tervek értékelése után – két versenyzőre szűkítettek. Nekik egy-egy tesztpéldányt kell építeniük.

Októberben ez a történet azzal folytatódott, hogy megjelentek a versenykiírások a Hold körüli pályán, illetve a Hold felszínén elhelyezhető és működtethető különféle tudományos programokra, kutatóeszközökre. Ezek között kiemelten fontosak az olyan fejlesztések, amelyek a kráterek belsejének vizsgálatát teszik lehetővé. (Olvasóink talán emlékeznek arra, hogy ezeket a kezdeményezéseket megelőzte egy olyan pályázat, amelynek eredményeként két konzorcium a jelenlegi Tiencsounál jóval kisebb, viszont olcsóbb és gyorsabban indítható automatikus teherszállító járművet fejleszthet a kínai űrállomás üzemeltetésének támogatására. – A szerző megj.)