Sorozatunkban az ESA és az európai országok űrtevékenységének olyan híreivel jelentkezünk, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégsem érdektelenek. Haladjunk ábécérendben.
Artemis
Az első európai, aki eljuthat a Holdhoz, német lesz. Ezt személyesen Josef Aschbacher ESA-főigazgató jelentette be Brémában, november 27-én, az ESA miniszteri konferenciáján. Egyelőre három európai nemzet űrhajósaival számolnak az Artemis-repülésekben, ezek (a befizetési sorrendben) Németország, Franciaordszág és Olaszország. Ráadásul ez a három ország a személyzetes programok legnagyobb befizetője is. További érv, hogy az európai Artemis-hozzájárulás hardvereinek – az Orion űrhajó műszaki-hajtóműegysége (ESM), illetve a különféle fejlesztés és építés alatt álló Lunar Gateway Hold körül keringő modulűrállomás – építése is ezen országokban zajlik, illetve innen kerülnek ki a legnagyobb beszállítók.
Arról egyelőre nincs szó, hogy a „holdűrhajós” kifejezés Hold körüli, vagy esetleg a Holdra is leszálló űrhajóst jelent. Jelenleg két aktív német űrhajós van: az 55 éves Matthias Maurer (a fenti képen jobbra) és a 49 éves Alexander Gerst (balra). Mindkettő gyűjtött már több hónapnyi időt a Nemzetközi Űrállomáson, viszont nem nevezhetők már nagyon fiatalnak. Az ESA „tartalék űrhajósok” csoportjának (reserve team) tagja még Amelie Schoenenewald (36, a lenti képen balra) és Nicola Winter (40, jobbra), de ők még kiképzést sem kezdtek vagy kaptak.
Miután az öreg kontinens országai közül januárban Finnország, majd májusban Norvégia is csatlakozott az amerikai vezetésű Artemis-egyezényhez (Artemis Accords), október 22-én Magyarország, majd 31-én Lettország is felkerült a résztvevők hosszú listájára. Hazánk – az Egyesült Államokat is számolva – az 58., míg a lettek a 61. aláírók. A dokumentumokat magyar részről Szijjártó Péter külügyminiszter, a rigai kormány képviseletében pedig Dace Melbarde oktatási és kutatási miniszter látta el kézjegyével. (E sorok szerzője nem tudja magában tartani azt a megjegyzést, hogy hazánkat az aláírással olyan „komoly űrtevékenységgel rendelkező” országoknak sikerült megelőzniük, mint Ruanda (2022), Angola (2023), Örményország és Panama (2024), vagy épp Banglades és Szenegál (2025). Igaz, a malájok és a Fülöp-szigetekiek csak Magyarország után pár nappal szignóztak!)
Ide tartozó hír, hogy október 19-én összeszerelték a Holdat megkerülő Artemis-2 küldetés űrhajóját az SLS hordozórakétájával. Az együttes feltöltési tesztjei viszont már csak jövőre kezdődnek. Az indítási ablak februártól áprilisig lesz nyitva a tíznapos repülésre készülő három amerikai és egy kanadai űrhajós számára. Mint azt olvasóink tudják, az Orion űrhajó műszaki egységét (ESM – European Service Modul, azaz a műszaki-hajtóműegységet) az ESA készíti.
Biztonsági és védelmi kutatások, fejlesztések
Október első hetében az ESA 50 millió eurós szerződést írt alá a Thales Alenia Space-szel, hogy a cég megkezdje a SAGA (Security And cryptoGrAphic, QKD) titkosított, kvantumkommunikációs műhold előzetes tervezési fázisát. Sikeres kvantumkommunikációs műholdprojektek jelentősen hozzájárulhatnak az EU intézményeinek és a tagállamok kormányzatainak digitális biztonságához. A SAGA – eltérően más, az Ügynökség által vezetett hasonló projektektől (mint például a QKDSat, vagy az EAGLE-1) – kifejezetten a legmagasabb titkosítási és adatbiztonsági szinteket célozza meg, a nemzetbiztonságra fókuszálva.
Németország (is) jelentősen növeli katonai, védelmi kiadásait, melyeknek 2030-ra el kell érniük a 370 milliárd eurót. Ennek az összegnek közel tizedét kívánják katonai űrtevékenységre fordítani. A meghatározott célok között szerepel a biztonságos és titkosított kommunikáció, a kiberbiztonság és az önálló űreszközindítási képesség (nyilván kisebb méretű és alacsony pályás műholdak esetében). Ezen túl – ahogy azt Boris Pistorius védelmi miniszter bejelentette – a Bundeswehr számára egy dedikált műholdirányító központot is kívánnak építeni. Nyilvánvaló, hogy a fenti nagyon jó hír az olyan műholdépítő és -üzemeltető cégeknek, mint pl. az OHB, vagy a Berlin Space Technology (BST), illetve az olyan feltörekvő, könnyűrakéta-építő vállalkozásoknak, mint az RFA vagy az Isar Aerospace. A német kormány az „önálló űreszközindítási képesség” célja megvalósításának részeként beszáll az EuroSpaceport projektbe, amelynek keretében az Északi-tengeren (Dánia partjaitól 50–100 km-re) rakétaindító platform épül.
Természetesen vannak olyan projektek is, amelyek egyetlen, mégoly erős európai országnak is túl nagy falatot jelentenek. Ilyen a JEWEL (Joint Early Warning for a European Lookout) kezdeményezés. Ennek elindítását október 15-ére datálhatjuk, amikor Catherine Vautrin francia és Boris Pistorius német védelmi miniszterek látták el kézjegyükkel a projektről szóló szándéknyilatkozatot. A cél egyesíteni és egyúttal felgyorsítani az európai korai műholdas előrejelző programokat úgy, hogy azok a jelenleg kizárólagosan rendelkezésre álló amerikai rendszerrel együttműködjenek. A korai előrejelző rendszerek feladata a ballisztikus és hiperszonikus rakéták indításának észlelése, pályájuk rendkívül gyors kiszámítása, majd a védelmi rendszerek értesítése. Az ilyen rendszerek klasszikusan geostacionárius (GEO) műholdakat és fix telepítésű és irányú, nagy hatótávolságú radarokat használnak, bár az amerikaiak már fejlesztik a két „réteg” közé „húzandó” harmadik „layer”-t alacsony pályás (LEO) műholdakkal. Ez utóbbiak jelentősége az, hogy igen nagy számban állnak majd rendelkezésre, így kiiktatásuk nehezebb, mint a nagyon kis darabszámú GEO holdaké. A JEWEL-nek a tervek szerint a harmincas években már üzemszerűen kéne működnie. A projekt első lépése az ODIN’s EYE II nevű, többnemzetiségű program, amely az Európai Védelmi Alap (EDF) finanszírozásával és a német OHB koordinálásával készül. Ahogy azt a két védelmi miniszter hangsúlyozta, szívesen látják más európai országok részvételét is a JEWEL-ben.
Az ESTRACK legújabb antennája
Mint arról október folyamán külön cikkben is beszámoltunk, Ausztráliában adták át az Európai Űrügynökség (ESA) legújabb mélyűri követőantennáját, a 35 m átmérőjű NNO-3-at (New Norcia-3). Az eszközt az E-DSA2 (European Deep Space Antenna Alliance, egy a Thales Alenia vezette konzorcium) fejlesztette, és az ausztráliai New Norciában (Perth-től kb. 110 km-re északra) található. Itt van az ausztrál kormány legnagyobb kutatási szervezetének (Commonwealth Scientific and Industrial Research Organisation, CSIRO) műholdkövető állomása, amely például a NASA egyik hasonló antennáját is működteti. Nos, itt kezdte meg működését október 4-én az Öreg Kontinens űrszervezetének legújabb, a mélyűri eszközeit követő parabolaantennája, az ESA ESTRACK globális hálózatának részeként. A berendezés X-, K- és Ka-sávú kommunikációt (communication), illetve követést (tracking) tesz lehetővé, például a távolság és a távolság változása (range és range rate) méréseivel.
Az antenna olyan programokban fog dolgozni, mint a Mars körül keringő ExoMars Trace Gas Orbiter, vagy a sötét anyagot kutató Euclid, de fontos szerepe lesz a jövőre induló Plato exobolygóvadász űrszonda üzemeltetésében is. A 2021-ben indult fejlesztés és építkezés mintegy 67 millió dollárjába került az ESA-nak, miközben az Ausztrál Űrügynökség is elköltött 3,2 millió dollárt a New Norcia állomás általános modernizációjára. (Egyébként ettől az antennától mindössze pár száz méterre található az a 4,5 m-es antenna, amelyet az Ariane-6 és Vega-C rakéták indításakor használnak.)
Francia rakétaszonda
November 28-án az ArianeGroup sikeres ballisztikus (szuborbitális) startot végzett az új francia SyLEx rakétaszondával. Ahogy azt a műveletet felügyelő (francia) Védelmi Beszerzési és Technológiai Ügynökség (DGA) szakemberei hangsúlyozták, ezzel az ország saját, független kutatórakéta-kapacitáshoz jutott. A tesztre a DGA biscarrosse-i tüzérségi kísérleti telepén került sor. A SyLEx-et két konfigurációban fejlesztik, mindkettő ugyanazt az indítórendszert használhatja. A rakéta maximális szállítókapacitása 600 kg (!), és a kialakítástól, illetve a repülési profiltól függően 200–400 km-es magasságig emelkedhet. A tervek szerint a SyLEx-szel pár percen át tartó francia civil és katonai súlytalansági kutatásokat fognak végezni.
Navigáció
Decemberben akár kétszer két európai navigációs műhold is pályára kerülhet. Az egyik duó Kourou-ból indulhat az európai Ariane-6 nehézrakéta 62-es változatával, a VA266 jelű repülésben, talán a hónap harmadik hetében. Ezek az öreg kontinens jelenlegi Galileo navigációs műholdrendszerének FOC FM29 és FOC FM30 jelű példányai.
A másik kettős Új-Zélandról, Mahiából startolhat, egy amerikai Electron rakétával. A LEO PNT Pathfinder A1 és A2 viszont a jövő európai, alacsony pályás műholdrendszerének kísérleti előfutára! Ezeket a kisebb méretű űreszközöket a Thales Alenia Space és a GMV építette, a tervezett pályamagasságuk 510 km. De ezeknek a startdátuma „TBD”, vagyis még nem eldöntött, úgyhogy akár a jövő évre is átcsúszhatnak.
Egyes források még egy – cikkünk szempontjából érdekes – további indítást is jeleznek decemberre, de szintén pontos dátum nélkül (TBD). Az olasz CSG-3 műhold az ASI COSMO-SkyMed földmegfigyelő napszinkron sorozatának újabb darabja lehet, egy Falcon-9 rakéta indíthatja Vandenbergből.
