Sorozatunkat ESA főigazgatói víziókkal és a hároméves ESA-költségvetéssel zárjuk.
Főigazgatói víziók
Október elején Josef Aschbacher, az Európai Űrügynökség (ESA) főigazgatója interjút adott a francia AFP hírügynökségnek. Ebben elsősorban az európai hordozórakéta-fejlesztésekről beszélt. Többek között elmondta, hogy az orosz hordozóeszközöknek a COVID és az orosz–ukrán háború miatt elrendelt szankciók miatti kiesése, az Ariane-6 nehézrakéta késése, valamint a jóval kisebb Vega rakéták problémái közel fél évtizeddel vetették vissza az öreg kontinens egyes űrprogramjait. A lejtmenetnek az Ariane-6 2024. júliusi startja vetett véget. Mostanra az eszköz kiforrottnak tekinthető, de hozzátette, hogy „biztosnak kell lennünk abban, hogy viszonylag gyorsan megjelenhetünk a piacon egy többször használható hordozóeszközzel”. Megjegyezte, hogy „az ESA már megnevezte azt az öt céget, melyek közül az egyik majd megépítheti Európa első többször indítható rakétáját”. Elmondta, hogy az „ESA másolni fogja a NASA-t, amely szintén fejlesztett saját rakétákat, de mára ezt kiszervezte olyan magáncégeknek, mint a SpaceX vagy a Blue Origin.”
Az interjú folytatásában Aschbacher arról beszélt, hogy „több Falcon 9-es repülés állította pályára Elon Musk Starlink rendszerének több mint 8000 műholdját. Az Európai Unió szintén tervezi saját rendszerét, IRIS2 néven, mely 2030-ig állhat szolgálatba. Európa igénye sürgető, és ehhez mindenképpen kell, hogy legyen saját (többször használható) rakétánk”. Megjegyezte azt is, hogy az IRIS2 „nagyon más lesz, mint a Starlink. Kevesebb lesz benne a műhold, a fókusz a titkosított kommunikáción lesz”. A Trump-kormányzattal kapcsolatban megjegyezte, hogy „az Elnök adminisztrációja a NASA költségvetésének jelentős csökkentését javasolta, a Mars Sample Return” (közös NASA–ESA) „projekt törléséről pedig név szerint is beszélt”. Ha a NASA költségvetése csökken, az „nyilvánvalóan érinteni fogja a Nemzetközi Űrállomáson, vagy az Artemis-holdprogramban végzett közös munkát is” – folytatta. Egy amerikai negatív döntés „nagy valószínűséggel érinteni fogja az ESA EnVision Vénusz-szonda, a gravitációs hullámokat kutató LISA, valamint a New Athena röntgentávcső megvalósíthatóságát” – jegyezte meg Aschbacher. Ugyanakkor megemlítette, hogy az Európai Űrügynökségnek „szüksége van ezekre a zászlóshajóprogramokra, ezért ha az Egyesült Államok kiesik, az ESA megpróbál új partnereket találni”. Az interjú talán legmeglepőbb mondata viszont ez volt: „több olyan megkeresést is kaptunk amerikai kollégáinktól, melyekben arról érdeklődtek, hogy elhelyezkedhetnének-e az ESA-nál”
ESA miniszteri tanácsülés
Háromévente fogadják el az Európai Űrügynökség költségvetését. Hosszas előkészítések után a projektek végső jóváhagyására és az országok hozzájárulásának véglegesítésére egy – az országok „űrügyekért felelős minisztereinek” részvételével zajló – kétnapos ülésén ülésen kerül sor. Ezeken a rendezvényeken a minisztereket, miniszterhelyetteseket vagy államtitkárokat szakértői csoport kíséri, így a rendezvény résztvevőinek létszáma általában eléri az 500 főt. Az ügynökség következő három évéről egy november végi monstre üléssorozaton döntöttek. A 23 tagállam, társult tag és együttműködő ország az ESA történetének legnagyobb költségvetését, mintegy 22,3 milliárd eurót hagyott jóvá.
A legnagyobb befizető továbbra is Németország, amely brutálisan, közel 46%-kal növelte meg hozzájárulását a 2022-eshez képest. A második és harmadik legnagyobb befizető Franciaország és Olaszország is jelentősen (közel 15, illetve 13 százalékkal) többet fog befizetni a közösbe a következő három évben, mint az előzőben. A legnagyobb növekedést egyébként Kanada érte el, akik 400 (!) százalékkal növelik hozzájárulásukat, nagy valószínűséggel a trumpi politikának „hála”.
Régiónkból a lengyelek 2,8-szeresére növelik hozzájárulásukat. Ezzel nem csak Kelet-Európában ugranak ki, de Európában is ők az elsők a hozzájárulás százalékos növelést tekintve (hisz Varsót csak Ottawa előzi meg). Magyarország is döbbenetes emelést jelentett be, hisz 134,5%-kal kívánunk többet betenni a közösbe, hogy utána magyar cégek és intézmények annak nagy részét visszapályázhassák. Összegszerűen ez azt jelenti, hogy a 2022–2025-ben befizetett 87 millió euróval szemben 2026–2028-ban 204 millió eurós hozzájárulással számolunk. A dolog érdekessége, hogy ezzel – a tervek szerint – megelőzzük a „nagy rivális”, és korábban előttünk járó cseheket. Prága 145 millió euróról 186 millió euróra növeli hozzájárulását, ami 28%-os emelkedés.
Meglepő, hogy miközben szinte mindenki az emelés mellett döntött, a svédek, a románok és az Egyesült Királyság csökkenteni fogja a hozzájárulást. Az első kettő annyira valószínűleg nem fáj Párizsnak, hisz összesen csak 57 millió euró esik ki, amit például a kis Írország extra 62 milliója simán kompenzál. A gond a londoni döntés. Az Egyesült Királyság ugyanis sokáig a stabil negyedik legnagyobb befizető volt (2023–2025: 1878 millió euró), most viszont 9,2%-os (172 millió eurós) csökkentésről döntöttek. (Ez azt is jelenti, hogy a költségvetést „duplázó” Spanyolország felzárkózott a negyedik helyre, kissé maga mögé utasítva a briteket.) London a jövőben több nemzeti programban, illetve az amerikai együttműködés erősítésében gondolkodik.
Röviden
Október legvégén az ESA megnyitotta első ázsiai képviseleti irodáját. A tokiói iroda a japán főváros NIHONBASHI irodaházában kapott helyet. A lépést hivatalosan a Nihonbashi Space Week alkalmából Eric Morel de Westgaver, az Európai Űrügynökség Stratégiai, Jogi és Külkapcsolati igazgatója jelentette be. Beszédében elmondta, hogy az ESA és a JAXA között már jó ideje van együttműködés, név szerint említve EarthCARE földmegfigyelési programot, a BepiColombo Merkúr-szondát, valamint a Hera kisbolygókutató projektet. Megjegyezte, hogy jelenleg is vannak új fejlesztések, mint például az olyan bolygóvédelmi küldetések, mint a Ramses vagy a Destiny+.
Október 1-jén, a sydney-i Nemzetközi Asztronautikai Kongresszuson (IAC) együttműködési szerződést írta alá a Szlovák Befektetési és Kereskedelem-fejlesztési Ügynökség (SARIO) és az Axiom Space. A dokumentumot északi szomszédunk részéről Michal Brichta, a SARIO igazgatója, az amerikai vállalat részéről Anand Subramanian növekdésért (üzletfejlesztésért) felelős igazgató írta alá.
