Egy sikeres kísérletben egy magáncég két műholdja – a legegyszerűbb eszközöket használva – 1250 m-re megközelítette egymást.
Az Impulse Space műholdjai a Starfish Space vállalat fejlett fedélzeti szoftvereit alkalmazva hajtották végre a Remora nevű küldetést. Az előzetesen nyilvánosságot nem kapott kísérlet jelentős mérföldkőnek számít az alacsony Föld körüli pályán (low-Earth orbit, LEO) végzett autonóm megközelítési műveletek terén. Külön jelentősége, hogy minimális eszközöket használtak a precíz manőverezéshez. A Remora kísérlet újdonsága, hogy a teljesen autonóm találkozást egyetlen könnyű kamerát és egy zárt hurkú irányító, navigációs és vezérlőszoftverrel valósították meg.
A kísérletben az Impulse Space Mira műholdját használták, amely idén januárban a Transporter-12 jelű költségmegosztásos repülés keretében, egy Falcon-9 rakétával állt alacsony poláris napszinkron pályára. A program neve LEO Express-2 volt, ekkor repült a Mira szállítóműhold-típus a második alkalommal. Indításkori tömege 294 kg, egyik fő feladata pedig két kisebb űreszköz (CubeSat) pályára vitele volt. Emellett precíz pályaalakító kísérleteket végzett a hajtóműveivel – majd végrehajtotta a most decemberben nyilvánosságra hozott Remora kísérletet. A szóban forgó műhold-megközelítésre egyébként még október végén kerítettek sort.
A kísérlet tervét mindössze 9 hónap alatt valósították meg. A megközelített, régebb óta pályán levő műhold nem volt más, mint a Mira első példánya, amely a LEO Express-1 küldetést teljesítette, és a 2023. novemberi Transporter-9 repüléssel indult. A két űreszköz most 1250 km-es távolságra közelítette meg egymást.
Bár az Impulse első Mira műholdjának aktív küldetését kommunikációs problémák miatt 2024 közepén befejezettnek nyilvánították, a követési adatok szerint tavaly december közepétől kezdődően idén januárig pályamódosító manőverek sorozatát hajtotta végre.
A hagyományos, több komplex érzékelővel ellátott nagy műholdakkal végzett megközelítésekkel ellentétben a Remora kísérletben egyetlen, a látható fénytartományban működő kamerát használtak érzékelőként. A fedélzeten a rögzített képeket a Starfish Cetacean nevű számítógépes programja valós időben dolgozta fel a műholdak relatív helyzetének becsléséhez. Ezeket az adatokat a pályaszámításokba integrálták, amely alapján folyamatosan vezérelték a Mira hajtóműveit a teljesen autonóm működés érdekében.
A küldetés a gyakorlatban bizonyította a 2019-ben alapított Starfish Space szoftvereinek (Cetacean és Cephalopod) helyes működését, megnyitva az utat a 2026-tól tervezett Otter (magyarul: vidra) küldetések előtt, olyan ügyfelekkel, mint a távközlési műholdakat üzemeltető SES, az Egyesült Államok Űrhadereje és a NASA.
Az Otter egy kis méretű, de sokoldalú űrjármű, amelyet a Starfish különféle műholdszervizelő és -ellenőrző, üzemanyag-feltöltő feladatokra, esetleg már üzemen kívül levő, űrszemétként keringú műholdaknak a pályájukról való elvontatására fejleszt. A Remora nem az első olyan kísérlet volt, amely az Otter tervezett képességeinek tesztelését szolgálta. Az Otter Pup-1 (vidrakölyök) szintén egy Transporterrel indult, 2023 júniusában (Transporter-8). Ennek találkoznia kellett volna az őt kibocsátó műholddal, de ez végül meghiúsult. A Starfish azonban nem adta fel, új ötlettel állt elő, és 2024 áprilisában sikeresen 1 km-es távolságba manőverezte az Otter Pup-1-et egy másik műholdhoz. A második „vidrakölyök”, az Otter Pup-2 pedig idén júniusban indult a Transporter-14-gyel, azzal a feladattal, hogy végrehajtsa az első magánműhold-dokkolást alacsony Föld körüli pályán. A nem túl távoli jövőben tehát valószínűleg még hallani fogunk a hírekben a Starfish Space eredményeiről.
Kapcsolódó linkek:
Surprise! 2 private spacecraft rendezvous in orbit on newly revealed ‘Remora’ mission (Space.com)
Starfish Space announce Autonomous Rendezvous and Proximity mission success with Impulse Space (nasaspaceflight.com)
