A Földön 2008 óta biztonságos helyen működik Nemzetközi Magbunker. Egyesek szerint a vetőmagok a Holdon még nagyobb biztonságban lennének.
A Földön riasztó ütemben vész el a genetikai sokféleség. Ez a legfontosabb haszonnövényekre is igaz, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (UN FAO, Food and Agriculture Organization) szerint az elmúlt évszázadban a fajták 75%-a eltűnt, más szakemberek szerint a csökkenés akár a 80%-ot is elérheti. Az ENSZ egy 2019-ben készített jelentése szerint az elkövetkező néhány évtizedben körülbelül egymillió fajt és fajtát fenyeget az eltűnés veszélye. Az USA-ban például régebben még 17 000 olyan almafajtát tartottak nyilván, amelyiknek önálló nevet adtak, mára viszont ez a szám 5000-re csökkent.
A fajok és ezzel együtt a biológiai sokszínűség megőrzése érdekében szerte a világon magbankokat hoznak létre, ahol mintákat őriznek, amelyekből egy ökológiai katasztrófa után helyreállítható a haszonnövények sokfélesége. Szerte a világon több mint 1700 ilyen helyi magbank létezik, a legnagyobb és az egész Földre kiterjedő hatókörű, nemzetközi létesítmény Norvégiában, a Spitzbergák egyik szigetén működik. Az egy hegyoldalban, egy felhagyott bánya helyén kialakított létesítményben a Föld szinte minden országából összegyűjtött 1,3 millió magmintát őriznek.
A Spitzbergák Nemzetközi Magbunkerben (Svalbard Global Seed Vault) az állandóan fagyott talajban három üreget alakítottak ki, amelyek mindegyikében –18 °C-on tartják a hőmérsékletet. (A szakértők szerint ez az a hőmérséklet, amelyen a növényi magok anyagcseréje már nagyon lassú, de a magok még nem pusztulnak el. A legellenállóbb magok –18 °C-on több mint 20 000 évig életképesek maradnak.) A barlangban lényegében az egész emberi mezőgazdaság története megtalálható, a termékeny félholdbeli kezdetektől a közelmúltig. A biodiverzitás azért fontos, mert minél több faj létezik, annál több adatot tartalmaz az adatbázis, és annál nagyobb az esélye annak, hogy a bioszféra egésze válaszolni tud a kihívásokra, legyen az akár egy betegség, természeti vagy emberi okok miatt fellépő éghajlatváltozás, a természetes élőhelyek megszűnése vagy bármi más. A magbunker a norvég állam tulajdona, a magok azonban azoké az államoké, amelyek azokat elhelyezték a raktárban. Egy alapítványi pénzalap segítségével a Gabonadiverzitási Világalap (Global Crop Diversity Trust) nevű jótékonysági alapítvány gondoskodik a magbunker működtetéséről. A Spitzbergák Nemzetközi Magbunker a szó szoros értelmében az örökkévalóság számára készült, de legalábbis több tízezer évre. Létesítését gyakorlatilag a világ minden kormánya támogatta.
Először 2016-ban merültek fel kételyek a magbank helyszínével kapcsolatban, ugyanis abban az évben szokatlanul meleg volt az Arktiszon, olyannyira, hogy a Magbunker környékén olvadni kezdett a permafroszt, a létesítmény bejárati folyosójára pedig befolyt a víz. Szerencsére az ott őrzött magok nem károsodtak, de az eset ráirányította a figyelmet a potenciális veszélyre. Időközben háborúk és különböző katasztrófák miatt több helyi magbank állománya is veszélybe került. Ezek hatására született az ötlet, hogy esetleg a Holdra kellene telepíteni egy minden földi létesítménynél biztonságosabb magbankot.
Megvalósítására 2018-ban történt az első lépés, amikor az USA Légiereje elindította Transcendence Projektet, azzal a céllal, hogy a Hold felszínén létrehozzák az emberiség végső biológiai archívumát, vagyis a tartalék tartalékát, amely minden földi és a Földet fenyegető katasztrófától biztonságban lenne. Az előkészítésben az amerikai Légierőn és az USA Mezőgazdasági Minisztériumán kívül részt vett a Gabonadiverzitási Világalap, valamint két űripari vállalat, az Airbus és a Lockheed Martin. Megállapították, hogy a Hold minden szempontból stabil és biztonságos, bármely földi katasztrófától elég távoli helyszín. Különösen biztonságosak a sugárzástól is védett lávacsövek, ahol nemcsak vetőmagok, hanem spórák és állati ivarsejtek is biztonságosan megőrizhetők, akár több ezer évig. Ennek ellenére a Transcendence kezdeményezés kudarcba fulladt, elsősorban geopolitikai okok miatt, ugyanis az USA katonai vezetése elzárkózott a Kínával való együttműködéstől, így viszont a projekt aligha lehetett volna valóban globális.
A közelmúltban viszont felelevenítették az ötletet, amellyel a NASA Artemis programjának lehetne értelmes célt adni. Az előkészítéssel egyelőre csak addig jutottak, hogy kimondták, a Nemzetközi Űrállomás létrehozása érdekében létrejött nemzetközi együttműködés lehetne a holdi magbázis számára a követendő példa és megvalósításának szellemi alapja.
Kapcsolódó link:
Építsünk vetőmagbankot a Holdon (Space News)
