A Google egykori vezérigazgatója magánvagyonának egy részét csillagászati megfigyelőeszközök, többek közt a Hubble-űrtávcsőnél is nagyobb űrobszervatórium fejlesztésére költi.
A téma az Amerikai Csillagászati Társaság (American Astronomical Society, AAS) januári konferenciáján került szóba. A szóban forgó milliárdosok, akiknek az alapítványa a befektetések mögött áll, egy házaspár: Eric és Wendy Schmidt. A 70 éves Eric Schmidt a világ egyik leggazdagabb embere, vagyonát 53 milliárd dollárra becsülik. A korábbi számítógépes mérnök 2001 és 2011 között volt a Google vezérigazgatója, 2011 és 2015 között pedig a vállalat ügyvezető elnöke.
Családi alapítványuk, a Schmidt Sciences a csillagászatba történő egyik legnagyobb magánbefektetést tervezi. Finanszírozzák egy, a Hubble-űrteleszkópnál nagyobb, Föld körül keringő űrtávcső, valamint három új földi obszervatórium építését is. A cél, hogy a megfigyelőrendszer (Eric and Wendy Schmidt Observatory System) mind a négy komponense az évtized végére működőképes legyen. A teleszkópok észlelési kapacitása nyitva áll majd a világ kutatói számára, az obszervatóriumok által gyűjtött adatok összekapcsolt adatbázisokban lesznek elérhetők. A Schmidt Sciences nem közölte, hogy pontosan mennyit fektet be a projektbe, de Stuart Feldman, az alapítvány elnöke szerint csak a Lazuli nevű űrteleszkóp önmagában több százmillió dollárba fog kerülni.
Eric és Wendy Schmidt számára távolról sem ez az első alkalom, hogy a tudományos kutatást támogatnák. Ők alapították például a Schmidt Óceánkutató Intézetet (Schmidt Ocean Institute), és nemrég ők is az adományozók között voltak, akik összesen 1 milliárd dolláros kötelezettségvállalást tettek egy gigantikus új, a svájci CERN-ben építendő részecskegyorsító, a Future Circular Collider (FCC) megépítése érdekében. Az asztrofizikán kívül a Schmidt Sciences a mesterséges intelligenciával, a biológiával és a klímatudománnyal kapcsolatos kutatásokat is finanszíroz.
A filantrópok régóta fontos szerepet játszanak a csillagászat történetében. 1888-ban James Lick iparmágnás pénze tette például lehetővé egy 91 cm átmérőjű lencsével ellátott távcső megépítését Kaliforniában – akkoriban az a teleszkóp világelsőnek számított. William Keck olajmágnás adományainak köszönhetően épült meg két, a nevét viselő, 10 m-es átmérőjű tükrös teleszkóp Hawaiin (1993 és 1996), amelyek akkor szintén csúcstartók voltak, de a mai napig a világ legnagyobbjai közé tartoznak. Schmidt új obszervatóriumai ezt a nemes hagyományt követik.
Az új befektetéssel a Schmidt Sciences lesz a három földi telepítésű műszer fejlesztésének egyedüli vagy fő finanszírozója, amelyek egyetemi projektek. A Schmidt Sciences maga tervezi a Lazuli űrtávcsövet, amelyet egyelőre meg nem nevezett vállalatok fognak megépíteni és felbocsátani.
A földi telepítésű Deep Synoptic Array (DSA) 1650 darab, egyenként 6 méter átmérőjű rádióantennából áll majd, amelyeket szorosan egymás közelébe telepítenek Nevada északi részén, egy kb. 20 km átmérőjű területen. Az interferométers hálózatba kötött parabolaantennák 15 percenként pillanatképet készítenek a rádióégboltról. A DSA képes lesz a távoli Univerzumból érkező rejtélyes gyors rádiókitörések észlelésére és égi pozíciójának meghatározására. Emellett pulzárokat, azaz gyorsan forgó csillagmaradványokat (ún. neutroncsillagokat) is megfigyel majd, amelyek szigorú periódussal beérkező jelei felhasználhatók a gravitációs hullámok detektálására is.
Az Argus Array valami hasonló feladatra készül az optikai hullámhosszakon. Ez 1200 darab 28 cm-es teleszkópból áll, amelyek egy texasi hegycsúcsról folyamatosan figyelik az eget. Az Argus gyorsan változó (tranziens) és mozgó jelenségeket fog észlelni, például szupernóva-robbanásokat, neutroncsillagok ütközését és a fekete lyukak közelébe kerülő, az árapályerők által szétszakított csillagokat (ún. árapály-katasztrófákat). A kutatók az Argus égboltfelmérés képeit egyfajta „mozifilmként” is futtathatják, hogy lássák, mi történt egy tranziens esemény előtt és után.
Hasonló, sokoldalú felhasználást lehetővé tevő szemlélet vezérli a Schmidt Sciences harmadik földi csillagászati projektjét, amelynek a neve Large Fiber Array Spectroscopic Telescope (LFAST). Ez a tervek szerint több ezer , 76 cm-es átmérőjű tükröt tartalmaz majd. A tükrökkel összegyűjtött fényt egy optikai szálon keresztül egy színképelemző műszerbe (spektrográfba) kerül, amely hullámhosszak szerint felbontja. Megfelelő számú kis tükörrel az LFAST annyi fényt gyűjthetne be, mint a 39 m átmérőjű, Chilében épülő európai Extremely Large Telescope (ELT). Az LFAST spektrumai lehetővé teszik a csillagászok számára, hogy az életre utaló nyomokat keresve tanulmányozzák például exobolygók légkörének összetételét, vagy távoli csillagrobbanásokban keletkező kémiai elemeket azonosítsanak.
A rendszer talán legambiciózusabb eleme a Lazuli űrtávcső. Neve a lazúrkőre (lapis lazuli), egy kék színű féldrágakőre utal. Az űrteleszkópok – különösen a nagy méretűek – építése hagyományosan a kormányzati űrügynökségek felségterületére esik. Általában súlyos dollármilliárdokba kerülnek, és egy évtizedig vagy még tovább tart, mire megépülnek és eljutnak az indítóállásra. Az eddig megvalósult néhány magánfinanszírozású űrteleszkóp kicsi és speciális feladatokat lát(ott) el. De az űrindítások költségeinek folyamatos csökkenése nyomán Schmidt lehetőséget látott egy olcsóbb, a piacon elérhető alkatrészekből álló űrteleszkóp megtervezésében, miközben kevésbé kell aggódni a méret és a tömeg miatt. A Lazuli lenne az első igazi nagy magánfinanszírozású űrteleszkóp, ami egy korszakalkotó lépés.
A kb. 3 m-es átmérőjű tükörrel rendelkező Lazuli nagyobb gyűjtőfelülettel rendelkezik majd, mint a 2,4 m-es Hubble-űrteleszkóp, miközben fejlettebb érzékelőkkel szerelik fel. A felhasználói bármilyen típusú égitesteket tanulmányozhatnak vele, de Feldman szerint a Lazuli nagy hatással lesz az exobolygók kutatására a közeli csillagok körül keringő kőzetbolygók felfedezésével. Az űrtávcső fel lesz szerelve egy koronagráffal, vagyis egy maszkkal, amely kitakarja a csillagok fényét, hogy körülöttük halvány bolygókról közvetlenül is képet alkothasson.
Az összes új műszert úgy tervezték, hogy kihasználják azokat a hirtelen felbukkanó csillagászati jelenségek jobb megértésére. A nagy égboltterületet átfogó rendszeres felmérések lehetővé teszik, hogy az újonnan felfedezett tranziensek előtti és utáni állapotáról is legyenek információink.
A Schmidt Sciences csillagászati projektekbe való jelentős befektetése egy olyan időszakban történik, amikor az amerikai kormányzati támogatások bizonytalanná váltak. Létfontosságú segítséget jelent ez ahhoz, hogy fenntartsák az amerikai csillagászat világszerte élenjáró képességeit és megtartsák az országban a legjobb szakembereket.
Kapcsolódó link:
Ex–Google CEO funds private space telescope bigger than Hubble (Science)
