Belélegezhető mennyiségről persze szó sincs, de kimutatták, hogy a földi légkörből származó atomok és molekulák akár a Holdig is eljuthatnak.
A kutatás megállapításai szerint a folyamat évmilliárdok óta tart, és magyarázatot adhat egy olyan rejtélyre, amely az Apollo-program óta foglalkoztatja a tudósokat. A kutatók nemcsak a gázok odajutásának módját állapították meg, hanem azt is, hogy összetételük alkalmas arra, hogy egy esetleges majdani holdbázison hasznosítsák.
Az Apollo-program során a Földre hozott holdi kőzetmintákban az illékony anyagok, elsősorban a víz, a szén-dioxid, a hélium, az argon és a nitrogén jelenlétét vizsgálva bebizonyosodott, hogy ezek egy része a Napból származik és a napszéllel került a Hold felszínére, de egyes gázok, elsősorban a nitrogén mennyiségét nem lehetett kizárólag a napszél hatásával magyarázni.
A Tokiói Egyetem kutatói már 2005-ben felvetették, hogy a gázok egy része a Föld felsőlégköréből származhat, ahonnan a napszél nagy energiájú részecskéi lökhetik ki őket. Akkor azonban a japán kutatók úgy gondolták, hogy ez a folyamat csak a Föld történetének korai időszakában játszódhatott le, amikor még nem alakult ki a Föld kellően erős mágneses tere ahhoz, hogy a gázmolekulák ily módon történő szökését megakadályozza.
Újabban azonban a Rochesteri Egyetem (USA) kutatói megkérdőjelezték ezt a feltevést. Számítógépes szimulációik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az illékony részecskék két különböző folyamat révén is eljuthatnak a Holdra. Ezek egyike az, amelyet a japán kutatók is feltételeztek, amikor az erősebb napszél és a gyengébb földi mágneses tér következtében a földi légkör érzékenyebben reagált a napszél hatására, és könnyebben elszöktek a gázmolekulák. A másik forgatókönyv ezzel szemben olyan folyamatot ír le, amelyik ma is működik. Arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy a jelenlegi körülmények, azaz a gyengébb napszél és az erősebb földi mágneses tér még alkalmasabbak is arra, hogy a légköri részecskék eljussanak a Holdig. Szimulációjuk szerint a Föld mágneses tere nem gátolja a részecskék szökését, hanem éppen ellenkezőleg, kedvező körülményeket kínál távozásukhoz. A geomágneses tér egyes erővonalai elég hosszan elnyúlnak ahhoz, hogy azok mentén a részecskék akár a Holdig is eljuthassanak.
A napszél atomokat és molekulákat üthet ki a Föld felsőlégköréből, amelyek a mágneses erővonalak mentén akár a Holdig is eljuthatnak. (Kép: University of Rochester illustration / Shubhonkar Paramanick)
Az Oxfordi Egyetem kutatói 2024-ben Grönlandról származó, 3,7 milliárd éves, nagy vastartalmú kőzeteket vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy az ősi Föld mágneses tere a maihoz hasonló erősségű lehetett. Ez a legrégebbi, a Föld mágneses terére vonatkozó információ, ami azt jelenti, hogy legalább attól kezdve a földi légkör folyamatosan elszivároghatott a Hold felé. Eszerint a Holdon a regolitban információkat találhatunk a Föld ősi légkörére vonatkozóan, ami egyúttal arra is lehetőséget kínál, hogy többet tudjunk meg a földi légkör, az éghajlat és az élővilág fejlődéséről.
A vizsgálatok eredményeiről szóló cikk tavaly decemberben a Communications Earth & Environment folyóiratban jelent meg.
Kapcsolódó cikkek:
Három űrszonda a Nap és hatásai megfigyelésére
Kapcsolódó link:
Egészen a Holdig juthatnak a földi légkör részecskéi (Space.com)
