Bár a Fülöp-szigetek a csendes-óceáni Tűzgyűrű mentén fekszik, portálunkon még soha nem mutattunk be ottani tűzhányót. Most pótoljuk a hiányt.
Bármely pillanatban átlagosan 20 tűzhányó működik a Föld különböző pontjain. Gyakran szerepel köztük a Mayon, a Fülöp-szigetek legaktívabb tűzhányója. A csaknem tökéletesen szabályos alakú rétegvulkán a szigetcsoport legnagyobb (a világ 17. legnagyobb, Magyarországnál valamivel nagyobb területű) és legnépesebb szigete, Luzon délkeleti részén, az Albayi-öböl partján emelkedik 2462 méter magasba. A 100 méter mély vulkáni kráter átmérője mintegy 500 méter. A Mayontól keletre fut a Fülöp-szigeteki-árok nevű szubdukciós zóna, ahol a Fülöp-lemez (vagy Filippínó-lemez), a földkéreg egyik kis méretű vagy másodlagos lemeze benyomul az Eurázsiai-lemez alá.
A Mayon szinte tökéletes kúp alakú rétegvulkán, előtérben Legazpi városa. (Wikipédia, Amiel Lamit, CC BY-SA 4.0)
Történelmi feljegyzések szerint a Mayon az elmúlt 5000 évben 65-ször tört ki, a legújabb kitöréssorozata 2026 januárjában kezdődött. A Fülöp-szigetek Vulkanológiai és Szeizmológiai Intézete (PHIVOLCS, Philippine Institute of Volcanology and Seismology) szakemberei először csak kőhullást és a hegy lejtője felső részén a lejtő feldudorodását észlelték. Január 6-án a riasztási szintet az ötfokozatú skálán 3. szintűre emelték, mert akkor már a kráterből elkezdett ömleni a láva, miközben a forró hamu- és törmelékfelhők az úgynevezett piroklasztikus ár (vulkanikus törmelékár) formájában zúdultak lefelé a hegyoldalon.
(Kép: NASA Earth Observatory, Michala Garrison; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)
A fenti képet a NASA Landsat–8 műholdja az OLI (Operational Land Imager) műszerrel csaknem két hónappal később, február 26-án készítette, amikor a kitörés még mindig tartott (sőt a Smithsonian Intézet vulkánkitöréseket nyilvántartó honlapja szerint a kitörés még március végére sem maradt abba). A tűzhányót és környékét természetes színekben mutató felvételt kiegészítették az infravörös képpel, hogy hősugárzása alapján feltűnőbbé váljék a lávafolyás. A felvétel készítésének napján a PHIVOLCS munkatársai vulkáni eredetű földrengésekről, kőgörgetegekről és piroklasztikus árról számoltak be. A leghosszabb piroklasztikus ár a hegy délkeleti lejtőjén a Mi-isi Gully völgyben 4 km hosszan folyt le. A hármas fokozatú riasztás még márciusban is érvényben volt, ezért a Mayon 6 kilométeres körzetéből kitelepítették a lakosságot, elsősorban Tabaco City, Malilpot és a képen is látható Camalig területén élő több száz családot.
A piroklasztikus ár a korábbi kitörések során rendkívül pusztítónak bizonyult. A tűzhányó kitörése 1814-ben több mint 1000 halálos áldozatot követelt, míg 1897-ben legalább 44 és 1993-ban 77 volt az áldozatok száma. Az 1984-es kitörés idejét több mint 73 000 embernek kellett lehagynia az otthonát.
A jelenlegi kitörés során a kén-dioxid (SO2) emissziója átlagosan 2466 tonna volt naponta. A legnagyobb értéket február 4-én érte el, azon az egyetlen napon 6569 tonna kén-dioxid került a vulkánból a légkörbe. A PHIVOLCS statisztikái szerint az elmúlt 15 évben soha nem volt egyetlen nap alatt ilyen óriási a kén-dioxid-emisszió. Március 6-án azonban 7633 tonna SO2 kilövellésével ezt is felülmúlta a vulkán aktivitása. A NASA több különböző műholdjának megfigyelései szerint mindkét említett napon a kén-dioxid-felhő délnyugat felé sodródott. Eközben a PHIVOLCS beszámolója szerint február 8-án és 9-én a vulkáni aktivitás más szempontból ért el maximumot: Camalig és Guinobatan településeken 469 kőhullást és 12 jelentős piroklasztikus árat és hamuhullást jegyeztek fel.
Kapcsolódó cikkek:
Éghajlati katasztrófát okozó vulkánkitörés
Kapcsolódó link:
Eruption at Mayon (NASA Earth Observatory)
