A bizonytalan címadás indoka, hogy a Tienven-2 (Tianwen-2) érkezéséről a Kamo’oalewa nevű kisbolygóhoz hivatalos hír nem, csak másodkézből származó értesülések láttak eddig napvilágot.
Mint emlékezetes, Kína második naprendszerkutató űrszondája, a Tienven-2 majdnem pontosan egy éve, 2025. május végén kelt útra. Célja, hogy mintát hozzanak vele egy földközeli kisbolygóról (469219 Kamo’oalewa, korábbi jelölésével 2016 HO3), majd később közelről megvizsgáljanak egy üstökösmagot (311P/PanSTARRS) is. Az eredeti tervek szerint az űrszonda június 7-én kellett megkezdje a Föld „kváziholdjaként” is ismert Kamo’oalewa megközelítését, de erről a kínai nemzeti űrügynökség (China National Space Administration, CNSA) vagy az ország hivatalos hírügynöksége eddig még nem számolt be. Ez persze nem lenne szokatlan a kínai űrprogramok esetén, hiszen sokszor csak a műveletek sikeres elvégzése után tájékoztatják a közvéleményt az eseményekkel kapcsolatban.
Független információforrásokból mégis úgy tudni, hogy a Tienven-2 kisbolygó-megközelítése valóban megkezdődött. Néhány nappal ezelőtt a Scientific American foglalta össze, hogy mit lehet tudni „nem hivatalosan”. Eszerint független rádiós követési adatok alátámasztják, hogy a küldetés tervezett menetrendjének megfelelően a szonda sikeresen megközelítette a különleges égitestet, és feltehetően hamarosan megkezdheti annak részletes vizsgálatát.
A Kamo’oalewa nem a Föld valódi holdja, vagyis nem kering bolygónk körül. Ehelyett pályája a Nap körül húzódik, akárcsak a Földé, de olyan különleges, hogy a kisbolygó hosszú időn keresztül bolygónk közelében marad, miközben látszólag körültáncolja azt. Az égitestet csak 2016-ban fedezték fel, méretét pedig mindössze 40–100 méteresre becsülik. Éppen ezért a csillagászok még ma is keveset tudnak róla. Egyes kutatók szerint egy ősi becsapódás során a Holdból kiszakadt kőzettömb lehet, mások úgy vélik, hogy a fő kisbolygóöv egyik tagjából alakult ki, és később került a Földhöz közeli térségbe. A Tienven-2 egyik legfontosabb feladata éppen ennek a rejtélynek a tisztázása lesz.
A küldetés nem csupán megfigyelésről szól. Ha minden jól megy, a szonda a következő hónapokban részletesen feltérképezi a gyorsan forgó kis égitest felszínét, majd mintát próbál gyűjteni róla. A kisbolygó mindössze 28 perc alatt fordul meg a tengelye körül, így biztosan nem egy olyan lazán kötött kőhalom, mint amilyenek a korábban közelről tanulmányozott egyes kisbolygók – különben már szétrepültek volna a darabjai. A mintagyűjtés azért is különösen nehéz feladat, mert a Kamo’oalewa gravitációs vonzóereje rendkívül gyenge, így a leszállás és a mintavétel sokkal bonyolultabb, mint egy nagyobb égitest esetében. A tervek szerint a begyűjtött anyagot egy visszatérő kapszula hozza majd a Földre 2027 végén.
A program tudományos jelentősége messze túlmutat egyetlen kisbolygó vizsgálatán. A laboratóriumba kerülő minták segítségével a kutatók közvetlenül tanulmányozhatják a Naprendszer korai időszakából fennmaradt anyagokat, és választ kaphatnak arra is, hogy valóban holdi eredetű-e ez a különös objektum. Ha a Kamo’oalewa tényleg a Hold anyagából származik, akkor a küldetés az első olyan mintákat hozhatja vissza a Földre, amelyek természetes úton szakadtak ki kísérőnk felszínéből. Ha viszont egy közönséges kisbolygóról van szó, akkor annak összetétele és fejlődése segíthet jobban megérteni a Föld közelében keringő égitestek történetét.
A mintavétel és a kapszula földi visszatérése után az űrszonda útja még nem ér véget: gravitációs hintamanőver segítségével továbbindul egy második célpont, a 311P/PanSTARRS nevű különleges, üstökösszerű aktivitást mutató kisbolygó felé. Ha minden a tervek szerint halad, a küldetés egészen 2035-ig folytatódhat, és a következő évtized egyik legfontosabb programjává válhat, ami a Naprendszer kis égitestjeinek űrszondás kutatását illeti.
Kapcsolódó link:
China’s Tianwen-2 spacecraft just arrived at a mysterious ‘quasi-moon’ of Earth (Scientific American)
