A NASA Lucy űrszondája tavaly áprilisban elrepült egy kisbolygó közelében. A kutatók érdekes következtetésekre jutottak az akkor gyűjtött adatok alapján.
A NASA még 2021 októberében elindított Lucy űrszondája a Jupiter távolságában, a Nap–Jupiter-rendszer L4 és L5 Langrange-pontjai környezetében keringő ún. trójai kisbolygók tanulmányozására készült, de menet közben egy különös „mellékszereplőt” is útba ejtett. A tavaly áprilisban végrehajtott közeli elrepülése során ugyanis a szonda részletes adatokat gyűjtött az 52246 Donaldjohanson nevű kisbolygóról. Az eredmények, amelyeket nemrég a Science folyóiratban publikáltak, új kérdéseket vetnek fel a Naprendszer korai történetével kapcsolatban.
A Donaldjohanson kisbolygó már első pillantásra sem tűnt unalmasnak. A Lucy közeli felvételei alapján egy két részből álló, amolyan „összeragadt” égitestnek bizonyult, a két felét egy keskeny nyak köti össze. A szerkezet egy súlyzóra vagy kuglibábura emlékeztet. Érdekesség, hogy az eddig közelről vizsgált kisbolygókra – például a földközeli 25142 Itokawára, amelyet a japán Hajabusza-1 (Hayabusa-1) szonda közelített meg 2005-ben, vagy a 4149 Toutatisra, a kínai Csang’e-2 (Chang’e-2) 2012-es célpontjára – hasonló alak volt jellemző. De ugyanez igaz a Lucy által 2023-ban meglátogatott 152830 Dinkinesh Selam nevű kis kísérőjére, az üstökösök közül pedig a 19P/Borrelly (Deep Space-1, 1999) és a 67P/Csurjumov–Geraszimenko (Rosetta, 2014) magjára is.
A mérések szerint Donaldjohanson kisbolygó „kuglibábujának” hossza kb. 8 km, meghaladva az előzetes várakozásokat. A kutatók szerint ez a forma arra utalhat, hogy valaha két különálló objektumról lehet szó, amelyek egymás közelébe kerülve kis sebességgel összeütköztek és egyetlen testté egyesültek. Az ilyen „érintkező kettősök” fontos nyomokat őriznek a Naprendszer kialakulásának korából.
Az 52246 Donaldjohanson szenes főövi kisbolygó, ahogyan a NASA Lucy űrszondájával 2025. április 20-án gyűjtött adatokból látszik. A képen a L’LORRI (Lucy Long-Range Reconnaissance Imager) műszerrel rögzített szürkeárnyalatos optikai felvételre egy hamisszínes térképet tettek, amely a felszín lejtőit mutatja. Az égitest felszínén kevés van a kisebb kráterekből, ezek valószínűleg egy nagyobb becsapódás okozta rázkódás következtében tűnhettek el. (Kép: NASA / GSFC / SwRI / JHU-APL / DLR)
Az igazi meglepetést azonban nem a Donaldjohanson kisbolygó alakja, hanem az összetétele okozta. A Lucy mérései vasban gazdag filloszilikátokat mutattak ki a felszínén. Ezek olyan ásványok, amelyek általában víz jelenlétében alakulnak ki. Ez pedig arra utal, hogy a kis égitest ősi elődje valószínűleg a fiatal Naprendszer hidegebb, külső vidékein formálódott, ahol a vízjég sokkal gyakoribb volt, mint a Nap közvetlenebb közelében. Ez azért érdekes, mert a kisbolygó ma a Mars és a Jupiter közötti fő kisbolygóövben, annak is a belső részén található. Vagyis úgy tűnik, hogy nem ott született, ahol most kering. Valamilyen korai bolygóátrendeződés sodorhatta jelenlegi pályájára.
A Donaldjohanson az Erigone kisbolygó családjának tagja. Ennek tagjai egy nagyobb égitest széttöredezése nyomán jöttek létre mintegy 155 millió évvel ezelőtt. Maga a névadó és egyben a család legnagyobb képviselője, a 163 Erigone egy 73 km átmérőjű kisbolygó. A Lucy által vizsgált Donaldjohansson is ennek az ősi ütközésnek az egyik túlélő darabja lehet. Az űrszonda segítségével gyűjtött adatok segítenek rekonstruálni, hogyan alakult át ez a törmelékdarab az évmilliók során, és hogyan befolyásolták pályáját a Nap sugárzásából származó apró, de hosszú távon jelentős hatások.
A Donaldjohanson vizsgálata valójában csak „bemelegítés” volt a Lucy fő küldetése előtt. A szonda 2027-től kezdve a Jupiter trójai kisbolygóit fogja meglátogatni, amelyek a kutatók szerint a Naprendszer kialakulása korából szinte érintetlenül maradtak meg. A mostani eredmények azonban arra utalnak, hogy a Donaldjohanson és egyes trójai kisbolygók között akár kapcsolat is lehet. Ha valóban hasonló eredetűek, akkor a Lucy segíthet megérteni, hogyan vándoroltak a kis égitestek a fiatal Naprendszerben, és miként juthatott víz, illetve szerves anyag a Föld környezetébe.
Egy alig néhány kilométeres apró égitest első látásra jelentéktelennek tűnhet. A Lucy azonban ezeket a kis égitesteket mint egyfajta időkapszulákat vizsgálja. A Donaldjohanson felszínén és belsejében olyan információk rejtőznek, amelyek több milliárd évvel repítenek vissza bennünket, a Naprendszer születésének idejéig. Minél többet tanulunk róluk, annál több a reményünk a saját bolygónk kialakulásának megértésére.
Kapcsolódó link:
Juicy new details emerge about an asteroid NASA’s Lucy spacecraft flew by last year (Space.com)
