Október 1-jén Kaliforniából indult az a Falcon-9 hordozórakéta, amely a SpaceX legújabb költségmegosztásos küldetését teljesítette.
A Transporter-18 keretében egyetlen Falcon-9 rakéta 130 különálló hasznos terhet vitt magával, a néhány kilogramm tömegű kísérleti CubeSatoktól a földmegfigyelő műholdakon át egészen az űrbeli mesterségesintelligencia-adatközpontok és az energiaátvitel technológiáját tesztelő berendezésekig.
A rakéta október 1-jén magyar idő szerint 20:32-kor emelkedett fel az Amerikai Űrhaderő kaliforniai Vandenberg bázisának 4E indítóállásáról, majd déli irányba repülve poláris pályára állt. A B1082 jelű első fokozat immár 25. alkalommal repült, és mintegy hét és fél perccel a start után sikeresen visszatért a Vandenberg támaszpont területén fekvő leszállóhelyre (Landing Zone-4). A műholdak fokozatos kibocsátása közel 1 órával a start indítás után kezdődött.
A 2021 januárja óta tartó sikeres Transporter a SpaceX kifejezetten kis műholdak számára létrehozott költségmegosztásos indítási programja. Ahelyett, hogy minden apró műholdhoz külön hordozórakétát kellene vásárolni, számos ügyfél osztozik ugyanazon a Falcon-9-en. Ez jelentősen csökkenti az egy műholdra jutó indítási költséget. A Transporter-18 rakományainak egy részét négy orbitális szállítójármű vitte tovább, amelyek összesen 41 hasznos terhet később, más pályákon bocsátanak ki.
A mostani küldetés hasznos terhét alkotó űreszközök listája is változatos volt. A megszokottabb földmegfigyelő, meteorológiai, távközlési és rádiófrekvenciás megfigyelő műholdak mellett több olyan technológiai demonstráció is helyet kapott a rakéta orrkúpja alatt, amely néhány éve még inkább tudományos-fantasztikus elképzelésnek tűnt. Az egyik ilyen kísérlet a Google Project Suncatcher programjának prototípusa. A Planet által készített kis műhold azt vizsgálja, hogyan viselkednek a Google mesterségesintelligencia-számításokra kifejlesztett processzorai (Tensor Processing Unit, TPU) az űrbeli környezetben. Ez egy kezdeti lépés az orbitális adatközpontok megvalósítása felé. Az elképzelések szerint a jövőben nagy számítási teljesítményt igénylő feladatokat akár közvetlenül a világűrben is elvégezhetnének.
Ugyancsak futurisztikus technológiát próbál ki a Star Catcher Protostar műholdja, amely szabadon repülő űreszközök közötti energiaátvitelt kíván demonstrálni. A Cowboy Space Reason-1 kísérlete pedig nagy teljesítményű lézerrel próbál energiát továbbítani az alacsony Föld körüli pályáról egy földi vevőhöz. Ezek még kezdeti technológiai demonstrációk, de hosszabb távon felvetik annak lehetőségét, hogy az energiát ugyanúgy lehessen sugározni a világűrben, ahogyan adatokat továbbítunk.
A Transporter–18 számos közvetlenebb gyakorlati és tudományos célt szolgáló űreszközt is szállított. A Planet második Tanager műholdja a Carbon Mapper program részeként többek között az üvegházhatású metán kibocsátási forrásait térképezi fel, míg a GHGSat további két műholddal (C18 és C19) bővítette saját metánmegfigyelő rendszerét. A finnországi székhelyű ICEYE négy új radaros, a Satellogic négy optikai földmegfigyelő műholdat indított, a Tomorrow.io pedig két új eszközzel fejlesztette időjárás-megfigyelő rendszerét.
A rakományban helyet kapott a Starfish Space első Otter műholdszervizelő járműve is, amely a NASA SSPICY kísérletében egy már nem működő műhold megközelítését és vizsgálatát próbálja ki. A Transporter-18 európai szempontból is fontos küldetés volt. A Falcon-9-cel indult el az olasz IRIDE földmegfigyelési program nyolc Eaglet II műholdja, amelyekkel teljessé vált a 24 tagú Eaglet II konstelláció. A mintegy 25 kg tömegű műholdakat az OHB Italia készítette. Ezek multispektrális optikai kameráik mellett a hajók rádiós jeladóit (Automatic Identification System, AIS) figyelő vevőberendezésekkel is rendelkeznek, így a földfelszín megfigyelése mellett a hajóforgalom követésében is szerepet kaphatnak.
Kapcsolódó linkek:
The First Mission Milestones Onboard SpaceX’s Transporter-18 Rideshare Launch (Via Satellite)
