Az európai Hera űrszonda már odaért a négy évvel ezelőtti „kisbolygómeglövés” helyszínére, hogy közelről megvizsgálja, mi is történt pontosan.
Ennyi idő telt ez azóta, hogy a NASA DART űrszondája szándékosan egy kisbolygóba csapódott. Most az Európai Űrügynökség (ESA) Hera nevű szondája vizsgálja meg közelről, hogy milyen hatásokkal járt az akkori művelet. A 2024 októberében indított Hera idén november 11-én érte el a Didymos–Dimorphos kettős kisbolygórendszert, amelynek kisebbik tagjába, a kb. 150 m átmérőjű Dimorphosba 2022 szeptemberében ütközött bele a DART. A kísérlet célja annak bizonyítása volt, hogy egy megfelelő sebességgel becsapódó űreszközzel megváltoztatható egy kisbolygó pályája, így a jövőben szükség esetén akár a Földet fenyegető égitestek is eltéríthetők, ha elegendően korán lépünk. Ami a pályaváltoztatást illeti, a DART sikerrel járt. A Dimorphos keringési ideje a 780 m átmérőjű Didymos körül ugyanis mintegy 33 perccel rövidült meg. Ez az előzetesen vártnál is nagyobb változást jelentett.

A Hera feladata most annak az utólagos részletes vizsgálata, hogy pontosan mi történt az ütközés során. Az űrszonda már elkészítette első közeli felvételeit a kisbolygópárról, amelyeken a nagyobb Didymos felszínének korábban nem látott részletei is megfigyelhetők. A kisebb Dimorphos azonban egyelőre nagyrészt rejtve maradt: az első képeken árnyék takarta, a legújabb felvételeken pedig részben a Didymos mögött látható. Az ESA november 25-én tervezi bemutatni a két égitestről készített részletesebb képeket, amelyekből már az is kiderülhet, hogyan változott meg a Dimorphos alakja a becsapódás következtében.

A Hera jelenleg mintegy 25–30 km-es távolságból vizsgálja a kisbolygórendszert. A Didymos gyenge tömegvonzása miatt nem lehet arról szó, hogy az űrszonda a hagyományos értelemben pályára álljon körülötte. Ehelyett rendszeresen végrehajtott kis hajtóműmanőverekkel tartják fenn az állapotot, hogy a szonda a kisbolygópárral együtt mozog annak Nap körüli pályáján. Relatív sebességük csupán 12 cm/s. A három-négy naponta végrehajtott irányváltoztatásokkal a Hera két hét alatt jár be egy teljes, négyszögletes útvonalat a Didymos körül. Ez a megfigyelési stratégia lehetővé teszi, hogy a kutatók különböző megvilágítási viszonyok mellett térképezzék fel a két égitest felszínét, és pontos háromdimenziós modelleket készítsenek róluk.
December elején a Hera még közelebb merészkedik, 8–20 km-re megközelítve a kisbolygókat. A részletes vizsgálatok során megpróbálják meghatározni a Dimorphos alakját, tömegét és belső szerkezetét, valamint felkutatni a DART becsapódásának nyomait. Különösen érdekes kérdés, hogy mennyi anyag repült ki az ütközés során, hiszen a törmelék visszahatása is hozzájárult a kisbolygó pályaváltozásához. A későbbi megfigyelésekbe a Hera két apró kísérőszondája, a CubeSat-méretű Juventas és a Milani is bekapcsolódik, amelyek további mérésekkel segítik a kisbolygók fizikai tulajdonságainak feltárását, hogy a végén akár le is ereszkedjenek a Dimorphos felszínére.

A DART és a Hera együttes küldetése az eddigi legösszetettebb bolygóvédelmi célú űrkísérlet. A NASA űrszondája már bebizonyította, hogy egy kisbolygó pályája mesterséges ütközéssel megváltoztatható, az európai Hera pedig most azt vizsgálja, milyen fizikai folyamatok álltak a siker hátterében. Az eredmények nyomán a kutatók pontosabban megjósolhatják majd, mekkora űreszközre és milyen becsapódási sebességre lenne szükség egy valóban veszélyes kisbolygó eltérítéséhez. A mostani vizsgálatok így fontos lépést jelenthetnek afelé, hogy egy jövőbeli kozmikus fenyegetés esetén az emberiség ne csupán észlelni, hanem elhárítani is képes legyen egy ilyen típusú veszélyt.
Kapcsolódó linkek:
Hera Spacecraft Peeks at Asteroid Moonlet (Sky & Telescope)
Hera spacecraft in ‘rectangular orbit’ around target asteroids (ESA)





