Íme egy spirálgalaxis, amelynek a közepe „rossz irányba” forog. A Hubble-űrtávcsővel vizsgálták.
Első pillantásra az NGC 4698 egy szép szabályos spirálgalaxisnak tűnik. A Szűz (Virgo) csillagkép irányában, tőlünk mintegy 55 millió fényévre található, és a több mint ezer galaxist magában foglaló Virgo-halmaz tagja. A Hubble-űrtávcső most közzétett látványos képén azonban egy olyan különleges szerkezet figyelhető meg, amely arról árulkodik, hogy az NGC 4698 múltja korántsem lehetett nyugodt.
Az NGC 4698 spirálgalaxis a Hubble-űrtávcső WFC3 (Wide-Field Camera 3) műszerének képén. (Forrás: ESA/Hubble & NASA, D. Thilker, MAUVE-HST Team)
A galaxis külső részei sok tekintetben a Tejútrendszerhez hasonlítanak: csillagokból, gázból és porból álló vékony korongjában spirálkarok húzódnak. Ezekben sötét porfelhők és fiatal, kék csillagok csoportjai rajzolódnak ki. Van azonban egy feltűnő sajátosság: a spirálkarok nem folytatódnak egészen a galaxis központjáig, hanem főként a korong külső tartományában láthatók, egyfajta gyűrűt alkotva a központi régió körül.
Az NGC 4698 fényes központi dudorát – ahogy az egy rendes spirálgalaxishoz illik – főként idősebb, kisebb és hűvösebb csillagok alkotják. Középpontjában egy, a Napnál több milliószor nagyobb tömegű szupernagy tömegű fekete lyuk található, amely a megfigyelések szerint jelenleg is anyagot fog be környezetéből. A galaxis azon kevés ismert spirálgalaxis egyike, amelyekben az ellipszoidra hasonló központi dudor nagytengelyének iránya közel derékszöget zár be a galaxis korongjával. Más szóval, a dudor a galaxis síkjára merőleges irányban elnyúlt, ami a Hubble képén halványan, de jól kivehető. Még meglepőbb, hogy nem csak a csillagok térbeli eloszlása, de a galaxis középpontja körüli keringésük iránya is szokatlan. A galaxis centrumához közeli csillagok és gáz forgási síkja is lényegében merőleges a korong forgására. Vagyis az NGC 4698 külső és belső része mintha – egymásról mit sem „tudva” – önállóan forogna.
Hogyan alakulhat ki egy ilyen rendhagyó galaxis? A magyarázat minden bizonnyal a múltjában keresendő. A galaxisok általában nem egymástól elszigetelten fejlődnek: környezetükből gázt foghatnak be, illetve a közelükbe kerülő kisebb (vagy akár nagyobb) galaxisokkal is összeolvadhatnak. Ha a befogott anyag perdületének iránya jelentősen eltér az eredeti galaxisétól, akkor az új gázból és csillagokból az eredeti koronggal akár nagy szöget bezáró belső struktúra jöhet létre. Az NGC 4698 mostani állapotának kialakításában is valószínűleg valamilyen külső anyagbefogás játszott szerepet. Arra is vannak megfigyelési jelek, hogy a galaxis története során egy kisebb galaxissal való összeolvadást élhetett át. Ennek egyik lehetséges maradványa egy rövid, a galaxis egyik oldalából kinyúló, semleges hidrogéngázból álló csóva. Az eset jól példázza, hogy egy régen bekövetkezett kölcsönhatás vagy kisebb összeolvadás évmilliárdokkal később is felismerhető lehet a csillagok és a gáz mozgásában.
A nemrég közzétett Hubble-kép egy nagyobb megfigyelési program keretében készült. A kutatók a közeli Virgo-halmaz galaxisait tanulmányozzák nagy részletességgel. A cél annak megértése, hogy hogyan változtatja meg egy galaxis fejlődését az, hogy egy sűrű galaxishalmazban mozog, és hogyan befolyásolja környezete az új csillagok keletkezését.
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó link:
A galaxy spinning out of sync (ESA Hubble)
