Elindult az európai–amerikai együttműködésben készült, a tengerszint változásait figyelő műholdsorozat második tagja.
A Sentinel-6B az Európai Unió vezette Copernicus földmegfigyelési program számos más műholdjához csatlakozik. Elődje, a Sentinel-6A (Michael Freilich) 2020 novemberében, vagyis szinte napra pontosan 5 évvel ezelőtt állt pályára. Ahogy akkor, úgy most is a kaliforniai Vandenberg támaszpont volt az indítás helyszíne, a hordozórakéta pedig egy Falcon-9. A SpaceX rakétája most november 17-én magyar idő szerint 6:21-kor startolt.
A Sentinel-6B feladata elődjének nyomdokaiba lépni, vagyis biztosítani a tengerszint radaros magasságmérővel történő megfigyelésének időbeli folytonosságát. Ahogy az előző Sentinel-6-nak, úgy a mostaninak is 5 év a névleges élettartama, vagyis a remények szerint legalább 2030 végéig számíthatunk az adataira. Működésének első évében egyszerre fog dolgozni a Sentinel-6 Michael Freilich műholddal, biztosítva a két adatsor egymáshoz viszonyított pontos kalibrációját. A tengerszint változásainak nyomon követése kulcsfontosságú a földi éghajlatváltozás tanulmányozása szempontjából. Műholdas radaros tengermagasság-mérési adatok a TOPEX/Poseidon, majd az azt követő, háromtagú Jason műholdsorozat jóvoltából már az 1990-es évek eleje, vagyis bő három évtizede megszakítás nélkül, homogén módon rendelkezésre állnak. Az elmúlt negyedszázadban a világ óceánjainak átlagos magassága közel 10 cm-rel emelkedett.
A Sentinel-6 az Európai Bizottság, az Európai Űrügynökség (ESA), az Eumetsat, valamint az amerikai NASA és NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration, Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal) együttműködésének eredménye, a Francia Űrügynökség (CNES) támogatásával. A műhold elkészítésének fővállalkozója a német Airbus Defence and Space, a magasságmérőért pedig a francia Thales Alenia Space felelős.
A Sentinel-6B fő műszere az európai fejlesztésű, Poseidon-4 nevű, két frekvencián (C- és Ku-sáv) működő radaros magasságmérő. Ez a tengerfelszín magasságának meghatározásán túl képes megmérni a jelentősebb hullámzás magasságát, ezáltal információt gyűjteni a szél sebességéről. Így operatív oceanográfiai adatokat is szolgáltat a meteorológiai szervezetek (Eumetsat és NOAA) számára. A magasságmérőt egy fejlett mikrohullámú sugárzásmérő (radiométer) egészíti ki, amelyet a NASA biztosított. A légkörben lévő vízpára befolyásolja a magasságmérő radarimpulzusainak terjedési sebességét, és ezáltal a tengerszint feletti magasság becslését. A mikrohullámú sugárzásmérő képes meghatározni a légkör víztartalmát, a radarmérések pontos korrekciója érdekében.
A Sentinel-6 műholdak 1336 km magas, 66° hajlásszögű körpályájukról a Föld óceánjai szabad vízfelszínének 95%-át képesek megfigyelni. A Sentinel-6 Michael Freilich felbocsátása előtt többször is részletesen írtunk felépítésükről és működésükről, ezek a cikkeink a lap aljáról közvetlenül elérhetők.
A NASA földtudományi programjának vezetője, Karen St. Germain a Sentinel-6B kapcsán azt emelte ki, hogy a mérések lehetővé teszik az óceáni folyamatok elemzését, például az áramlatokét, a tengerszintét és a hullámmagasságét, betekintést nyújtva az óceánok működésébe. Ez az információ segíti a tengerhajózást, a kutatás-mentést, a halászatot, és a mérések támogatják az áradások előrejelzését, a part menti infrastruktúra védelmét. Érdekesebb, amit meg sem említett: az éghajlatváltozás. Bár a kutatók szerint a tengerszint emelkedésének ez az egyik fő oka, a Trump-kormányzat politikájának ismeretében jobb a békesség…
Kapcsolódó cikkek:
Készül a Sentinel-6A
Készül az újabb Sentinel
Sentinel–6 Michael Freilich
Startra kész a Sentinel–6
GYORSHÍR: Úton az első Sentinel-6
Már dolgozik a Sentinel–6
Közös éghajlatkutatás
El Niño visszatér
A százkarú Gouin
Kapcsolódó linkek:
Copernicus Sentinel-6 (ESA)
A Sentinel-6B indítása (Spaceflight Now)
