Megfigyelések arra utalnak, hogy egy már használaton kívüli orosz geostacionárius műhold – amely minden bizonnyal kémkedett más űreszközök után – nem sokkal a deaktiválása után elkezdett feldarabolódni.
Az eset riasztó lehet a magas Föld körüli pályán, az egyenlítői síkjához közel, kb. 36 ezer km magasan keringő műholdak biztonsága szempontjából. Mint jól ismert, a geostacionárius pálya nagyon speciális, hiszen az ide helyezett űreszközök Föld körüli keringési ideje megegyezik bolygónk tengely körüli forgásának periódusidejével. A Földdel szinkronban történő mozgás pedig azt jelenti, hogy egy ilyen műholdról a bolygónak mindig ugyanazt az oldalát lehet megfigyelni. Ez ideális például meteorológiai vagy a fegyverzet-ellenőrzési célú katonai műholdak számára. De a geostacionárius pozíció előnyös a távközlési műholdaknak is, mivel ezek a Földről nézve állandóan ugyanabban az irányban látszanak. A rádiós adáshoz és vételhez szükséges földi antennákat így elég egyszer rájuk irányítani, nem kell forgatni.
Mindezek okán a geostacionárius pályaív nagy érték. Hogy ne váljon idő előtt túlságosan zsúfolttá, a szokásos – sőt előírásos – eljárás a már a hasznos élettartamuk végéhez közeledő űreszközök eltávolítása onnan. Ehhez a fedélzeten még maradt üzemagyagot használják fel. (Bár volt már példa üzemidő-meghosszabbításra is, szervizelési céllal érkező és dokkoló új műhold felhasználásával.) A geostacionárius pálya nagy magassága és a rendelkezésre álló korlátozott hajtóanyag-mennyiség miatt képtelenség ezeket a műholdakat visszahozni a Föld közelébe, hogy alacsony pályáról a légkörbe lépve, idővel megsemmisüljenek. Ezért inkább a geostacionárius magasság fölött több száz km-re húzódó „temetői pályára” száműzik őket, ahol már nincsenek az újabb műholdak útjában. Legalábbis egy ideig – ez a „szőnyeg alá söprési” megoldás egyes számítások szerint csak néhány száz évig működik. Mások akár millió éves időskáláról beszélnek. Az biztos, hogy a légellenállás itt már nem játszik lényeges szerepet a pálya paramétereinek megváltoztatásában, de azért például a Hold és a Nap gravitációs hatása vagy a fénynyomás hosszú távon befolyásolhatja a pályaelemeket.
Ha egy geostacionárius műhold nem megy idő előtt tönkre, akkor az üzemeltetői az utolsó néhány hónapra elegendő hajtóanyag-tartalék felhasználásával gondoskodnak a pályája megemeléséről. A sikeres manőversorozat után pedig deaktiválják, vagyis teljesen kiürítik az üzemanyagtartályt és lemerítik a fedélzeti akkumulátorokat. Ezzel igyekeznek elkerülni, hogy egy esetleges robbanás darabokra vesse szét a néhai űreszközt, növelve ezzel a veszélyes űrszemétdarabok számát.
A mostani hírekben szereplő orosz műhold a 2014-ben felbocsátott Lucs (Olymp-K-1) volt. Ez az egyike annak a két titkos orosz katonai műholdnak, amelyeket az Egyesült Államok és más országok geostacionárius távközlési műholdjai rádióforgalmának megfigyelésére használnak, illetve használtak. A sorozat második tagja, a 2023-ban felbocsátott Lucs-5X (Olymp-K-2) – elődjéhez hasonlóan – egy Proton-M nehézrakétával startolt Bajkonurból. Mint annak idején írtuk, a Lucs megnevezés megtévesztő, mivel ugyanezen a néven működnek az orosz geostacionárius adatátjátszó műholdrendszer tagjai, amelyek közvetítésével folyamatos kapcsolat tartható a földi irányítás és az alacsony pályás űreszközök – mint például a Nemzetközi Űrállomás – között. Abban a cikkünkben a Olymp-K-1 „kalandjaiból” is olvashattak ízelítőt. (Talán mondani sem kell, hogy nem csak az oroszok, de az amerikaiak és a kínaiak is kémkednek hasonló módszerekkel a mások műholdjai közelében.)
Az első (kémkedő) Lucs kitöltötte hasznos élettartamát, 2025 októberében ezért a geostacionárius magasság fölötti temetői pályára manőverezték. Január végén azonban a svájci s2a systems cég – amelyet 2022-ben alapítottak és az űreszközök nyomon követését végzi – azt közölte, hogy megfigyeléseik szerint a műhold elkezdett feldarabolódni.
A megfigyelések tanúsága szerint a már temetői pályán keringő Lucs műholdról több kisebb darab vált le. (Kép: s2s systems)
A helyzet aggasztó, mivel emberi számítás szerint a Lucs szétdarabolódását egy másik testtel (űrszeméttel) való ütközés okozhatta. Ha ez tényleg így van, akkor mostanra a geostacionárius temetői pályák űrszeméttel való telítettsége sokkal nagyobb lehet annál, mint amit korábban gondoltak. Bár az sem zárható ki, hogy a műhold passziválása (az üzemanyagtartály nyomásának és az akkumulátorok töltésének lenullázása) nem sikerült tökéletesen, és most valamilyen fedélzeti robbanás történt, külső behatás nélkül.
Kapcsolódó link:
Russian ‘inspector’ satellite appears to break apart in orbit, raising debris concerns (Space.com)
