Többféle, minden eddiginél szélesebb körű műholdas mérési adat felhasználásával feltárták a földkéregben és alatta zajló folyamatokat a Tibeti-fennsík környezetében.
A Tibeti-fennsíkon találkozó kéreglemezek mozgását elemző friss tanulmány a Science folyóiratban jelent meg. A brit vezetéssel dolgozó nemzetközi kutatócsoport meghatározta a térségre jellemző nagy felbontású sebességmezőt és megállapította, hogy az itteni tektonikus törésvonalak sokkal gyengébbek, a kőzetlemezek pedig kevésbé merevek, mint azt korábban gondolták.
A kutatáshoz a Copernicus program radaros Sentinel-1 műholdjainak több mint 44 ezer mérését használták fel. Az apertúraszintézis elvén működő radarok méréseiből több mint 340 ezer, a felszín mozgását nagy pontossággal eláruló interferogramot állítottak elő. Emellett elemeztek több mint 14 ezer földfelszíni mérést, amelyek a globális navigációs műholdrendszereket (GNSS, mint például az amerikai GPS vagy az európai Galileo) használták a pontos helymeghatározásra. Ez a rengeteg, műholdakon alapuló adat tette lehetővé a mm/éves léptékű kéregmozgási sebességtérkép elkészítését a teljes Tibeti-fennsíkról.
A Tibeti-fennsíkot, amelyet gyakran a „világ tetejének” is neveznek, az indiai és az eurázsiai tektonikus lemezek ütközése hozta létre. Ez a Himalájától északra és a kínai Kunlun-hegységtől délre fekvő régió kb. 2,5 millió km2 területet foglal el, átlagos tengerszint feletti magassága meghaladja a 4500 métert. A fennsík számos országot érint, beleértve Kínában a Tibeti Autonóm Területet és több tartományt, valamint India, Pakisztán, Nepál, Bhután, Tádzsikisztán és Kirgizisztán egyes részeit.
A fennsík azért érdekes a bolygónk tektonikus mozgásait tanulmányozó geofizikusok számára, mert ez a Föld legnagyobb és legmagasabban fekvő kontinentális ütközési zónája. A szerzők szerint a régió vizsgálata kulcsfontosságú betekintést nyújt abba, hogyan változtatják a kontinensek az alakjukat, helyzetüket vagy szerkezetüket, amikor geológiai léptékben összenyomódnak vagy megnyúlnak. Ezt a folyamatot a lemeztektonika elmélete nem magyarázza meg teljesen, a friss a kutatás pedig újraértékeli a kontinensek változásával kapcsolatos, régóta fennálló tudományos elképzelések egy részét.
A korábbi modellek jellemzően erős, merev blokkok mozaikjaként írták le a Tibeti-fennsíkot, amelyek vízszintes értelemben nagyobb vetők mentén csúsznak el egymás mellett. Az új eredmények viszont azt mutatják, hogy a földkéregben és a legfelső, merev köpenyben – a bolygónk tektonikus lemezeit alkotó anyagban – levő blokkok nem annyira merevek, a törésvonalak pedig gyengébbek, mint korábban gondolták.
A tanulmány alapul szolgálhat hasonlóan részletes térképek elkészítéséhez más deformációs területeken, ahol valószínűsíthető a szeizmikus aktivitás. Az efféle adatokat a földrengés-veszélyeztetettség megállapításához tudják használni, segítve az érintett országoknak és közösségeknek a természeti katasztrófára való legjobb felkészülésben.
A szerzők egyik legfontosabbnak tartott eredménye Tibet kelet–nyugati irányú kiterjedésének magyarázata. Az új modellek azt mutatják, hogy a Kunlun-törésvonalnak rendkívül gyengének kell lennie, ami lehetővé teszi, hogy Tibet középső részének északi széle szabadon elcsúszhasson keleti irányba az északabbra fekvő régióhoz képest.
Kapcsolódó link:
New satellite view of Tibet’s tectonic clash (ESA)
Kapcsolódó cikkek:
