Hírek az SLS rakétával indított CubeSatokról, amelyek végül fele-fele arányban bizonyultak sikeresnek.
Túl nagy nyilvánosságot nem kapott, de az Artemis-2 SLS hordozórakétája (az Artemis-1 SLS-hez hasonlóan) magával vitt néhány apró CubeSatot is. Érdemes velük röviden megismerkedni, hisz egyrészt ritkán kerülnek olyan pályára űreszközök, mint most ez a négy műholdparány. Másrészt fejlesztőik/gyártóik részben olyan országok, amelyek nem biztos, hogy azonnal eszünkbe jutnak, mint aktív űrkutató országok. Harmadrészt azért is fontos beszélni róluk, mert – mint látni fogjuk – ismét bebizonyosodott, hogy a CubeSatok jelentős része képtelen teljesíteni programját, leginkább azért, mert a kibocsátásuk után meg sem szólalnak!
A négy űreszközt a korábbihoz hasonló módon az SLS felső „közgyűrűjében” helyezték el, amely azután vált szabaddá, hogy abból kirepült a végfokozat az Orion űrhajóval. Ez azt is jelentette, hogy a négy CubeSat nagyjából azonos, és ritkán használt igen erősen elnyújtott kezdeti pályára került (nagyjából 150 km x 70.000 km). A négy kis méretű űreszköz közül kettő be sem jelentkezett. Ezek Németországban, illetve Dél-Koreában készültek.
A német TACHELES-t a Neurospace készítette és a HiveR holdjáróhoz fejlesztett elektronikai eszközöket tesztelt volna mélyűri körülmények között. A kétévesre tervezett élettartam miatt a műholdon elhelyeztek egy kis hajtóművet, amelynek fokozatosan 38 ezer km-re kellett volna emelnie a pálya földközeli pontját. Miután az űreszköz nem jelentkezett be, a pályaemelés sem történt meg, így a 12 egységnyi (12U) TACHELES elégett bolygónk légkörében.
A Koreai Repülési és Űrrepülési Hivatal (KASA) 12U K-RadCube műholdja a Földtől nagy távolságra mérte volna a nagy energiájú részecskéket, illetve a sugárzást. Ez utóbbihoz a fedélzetén egy olyan szilícium dozimétert használtak volna, amelyet az emberi szövetekhez hasonló anyagban helyeztek el. A 19,6 kg induló tömegű űreszközt forró vizes (a fúvókán gőzt kibocsátó) hajtóművel látták el a pályaemeléshez. Ennek a pálya földközeli pontját 200 km-re kellett volna emelnie. A K-RadCube-ot az SLS startja után 5 órával és 7 perccel (40 ezer km magasan) lökték ki a tárolószerkezetből. A koreai ügynökség két nappal a pályára állás után jelentette, hogy az űreszköz nem volt képes kapcsolatba lépni sem a maspalomasi, sem a hawaii követőállomásokkal – bár az előbbi vett némi telemetriai adatot (68 ezer km-ről), míg az utóbbi hibaüzeneteket. Április 5-én már semmilyen földi állomás nem „látta vagy hallotta” a CubeSatot, amely nyilvánvalóan elégett a Föld légkörében.
A két jóval sikeresebb űreszköz argentin, illetve szaúdi szakemberek munkáját dicséri.
Az Atenea egy 12U CubeSat, amelyet a La Plata-i Nemzeti Egyetem és az Argentin Nemzeti Űrtevékenység Bizottsága (CONAE) fejlesztett. Az űreszköz célja a nagy távolságú kommunikáció, illetve a GPS műholdak „feletti” – szintén nagy távolságú – műholdas helymeghatározás és navigáció, valamint a kozmikus sugárzás elektronikai eszközökre gyakorolt hatásának vizsgálata. Az Atenea nem tartalmazott hajtóművet a pályaemeléshez, ezért április 5-én elégett a Föld légkörében, de berendezései a terveknek megfelelően adatokat szolgáltattak.
Az SHMS – más néven SPace Weather CubeSat-1 (SWC-1) – a szaúdi űrügynökség 12U CubeSatja, mely a Hold körüli térség űridőjárását és a Föld mágneses terét vizsgálta és vizsgálja, 493 km x 70.235 km-es keringési pályán.
(Legközelebb az Orion űrhajó visszatért kabinjával, a soron következő Artemis-küldetésekkel, és a törölt Gateway holdi űrállomással kapcsolatos hírekkel folytatjuk!)
