1972 óta először indultak emberek a Holdhoz. Az Orion űrhajót pályára állító SLS óriásrakéta Floridából startolt.
Ezzel sikerült elcsípni az áprilisi indítási ablak első lehetőségét. Az SLS (Space Launch System) a NASA floridai Kennedy Űrközpontjának 39B startállásából emelkedett a magasba magyar idő szerint április 2-án 0:35-kor (helyben akkor még április 1-jén 18:35 volt az idő).
Több mint 53 év telt el az Apollo-program utolsó űrhajójának repülése (Apollo-17, 1972. december) óta. A NASA most újra embereket küld égi kísérőnk felé – igaz, egyelőre csak a Hold megkerülésére, és nem az égitest felszínére. A majdnem 10 napig tartó Artemis-2 küldetés részleteiről február elején – akkor még korábbi startidőpontra számítva – kétrészes cikkben számoltunk be, ezeket itt és itt lehet (és érdemes!) újra elolvasni. A NASA Artemis nevű új holdprogramjának aktualitásairól, legújabb változásairól is írtunk február végén, illetve március végén. Végül, de nem utolsósorban ajánljuk Facebook-oldalunk egy-két naponta bővülő bejegyzéseit, amelyek röviden, képekkel illusztrálva mutatják be az Artemis-2 egyes érdekességeit. Ott igyekszünk majd követni az aktuális eseményeket is az elkövetkező bő egy hétben.
Az Artemis-2 az Orion űrhajó első emberes repülése. A típus eddig csak automatikus üzemmódban, űrhajósok nélkül repült, egyszer járt a Hold körül (Artemis-1, 2022. november-december). A mostani négyfős személyzetet a NASA űrhajósa, Reid Wiseman vezeti. Társai Victor Glover és Christina Koch, valamint a kanadai Jeremy Hansen. Koch az első nő, aki a Holdig eljut, Hansen pedig az első, aki nem az Egyesült Államok polgára.
A több mint 49 órás visszaszámlálás még hétfőn (március 30-án) kezdődött. Miután minden simán ment a rakéta üzemanyaggal való feltöltése során, a négy űrhajós mintegy 5 és fél órával a felszállás előtt kezdte el felvenni űrruháját (hivatalos nevén Orion Crew Survival System, OCSS). A startálláshoz vezető félórás autóútjuk előtt pár percet még a családjukkal tölthettek. A 39B indítókomplexumba érkezve az ottani személyzet segítségével beszálltak az Orion űrhajó Integrity nevet kapott példányába. Több mint egy hétig ez lesz a nem túl tágas, de a túléléshez és a munkához minden szükséges dologgal felszerelt otthonuk. Az Orion lakható térfogata 9,34 m³, nagyjából két kisbuszéval egyenértékű.
Az indítóhelyről való felemelkedés után a két darab, öt szegmensből álló, oldalsó szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta (Solid Rocket Booster, SRB) valamivel több mint 2 percig működött, utána leváltak a rakéta első fokozatának központi magjáról. Az űrhajósok biztonságát szolgáló indításmegszakító rendszert (Launch Abort System, LAS) közel 3 és fél perccel a start után választották le. Az SLS rakéta felső fokozata (Interim Cryogenic Propulsion Stage, ICPS) magával az Orionnal együtt a repülés 9. percében szabadult meg a feladatát addigra már teljesítő az első fokozattól. A start után 20 perccel kinyílt a személyzeti modul alatt található, európai gyártású kiszolgálómodul avagy műszaki-hajtóműegység (European Service Module, ESM) négy, egyenként 7 m hosszú napelemtáblája, és megkezdte az Orion négy fő akkumulátorának töltését.
Az ICPS első nagy begyújtása a pálya földközeli pontjának (perigeum) megemelését célozta, a manőver 49 perccel a felbocsátás után vette kezdetét. Ezt közel egy órával követte a földtávoli pont (apogeum) megemelése, amelynek során az Orion bő 70 ezer km magasra került. Újabb két órával később az Orion önállósodott az ICPS-től, majd a programban egy órán át kézi manőverezési tesztek következtek. Ennek során Wiseman és Glover feladata a botkormány segítségével és az űrhajót kb. 10 méterre eltávolítani a felső rakétafokozattól, hogy demonstrálják az Orion alkalmasságát az Artemis-program későbbi szakaszában a Blue Origin és a SpaceX majdani holdi leszállóegységeivel való dokkolásra.
A személyzet ezután kb. négy órát alhat, mielőtt egy újabb perigeum-emelés következik, lezárva az első repülési napot. A küldetést érintő (egyik) legfontosabb döntést ezután hozzák meg a NASA földi irányítói: elinduljanak-e a Hold felé? Ha az űrhajó és az űrhajósok készen állnak erre, az ESM fő hajtóművének közreműködésével a Holdhoz vezető pályára állnak.
Az űrhajósok a Hold túlsó oldala fölött elrepülve az égitest olyan részeit is megpillanthatják, amelyeket emberek eddig még soha nem láttak közvetlenül a saját szemükkel. Az Artemis-2 küldetés fő célja, hogy a NASA és nemzetközi partnerei minél több gyakorlati információt gyűjtsenek az Orion űrhajó működéséről, valamint a Föld légkörén és közvetlen környezetén túl uralkodó viszonyokról, a sugárzási környezetről, amelyben az űrhajósoknak dolgozniuk kell.
Kapcsolódó link:
Artemis-2 (NASA)
NASA to launch Artemis 2, its first Moon-bound mission with astronauts since 1972 (Spaceflight Now)
