Robbanásszerű iszapvulkán-kitörések hozták létre és az erózió formálta tovább az Azerbajdzsánban található különleges szigeteket.
Az iszapvulkánok jellemzően szénhidrogénekben gazdag vidékeken fordulnak elő. A felszín alól feltörő gázok finom szemcsés anyagot szállítanak magukkal, amely a kibocsátás helye körül felgyűlik, krátert alakít ki. Azerbajdzsánt szokás a „tűz földjének” nevezni, mivel természetes földgázszivárgások és tüzek gyakran fordulnak itt elő. Az „égő hegyek” jelensége azonban csak egy a Kaszpi-tenger partján fekvő ország geológiai csodái közül.
Az azerbajdzsáni kormány adatai szerint az országban legalább 220 iszapvulkán található, bár egyes kutatók a teljes számot közelebb teszik a 350-hez. Itt fordulnak elő a Földön az egyik legsűrűbben az iszapvulkánok. Ezek – a gázszivárgásokhoz hasonlóan – üledékes medencékben találhatók, ahol a geológiai körülmények lehetővé tették a szénhidrogének felhalmozódását. Az ilyen medencékben nagy nyomású folyadékok és gázok, például kőolaj és metán vannak az üledékes kőzetréteg alatt. A „rendes vulkánokat” létrehozó olvadt láva kitörése helyett az iszapvulkánok esetében jellemzően hideg iszap-, víz-, metán- és más gázkilövellések zajlanak.
Azerbajdzsán számos iszapvulkánja Baku és Qobustan városai közelében található az Abşeron-félszigeten – egy olyan területen, ahol a földkéreg gyűrődései és vetői repedéseket hoztak létre, amelyek lehetővé teszik, hogy a metánban gazdag iszap a felszín felé áramoljon. A szárazföldön az iszapvulkánok jellemzően kúpos képződményeket alkotnak, amelyek 20–400 m magasak és 100–4500 m átmérőjűek.
Iszapvulkánok azonban természetesen nem csak a szárazföldön alakulhatnak ki. Azerbajdzsán partjainál, a Kaszpi-tenger déli részén legalább 140 víz alatti iszapvulkán található, köztük nyolc sziget a bakui szigetcsoportban. A fenti műholdképen ezek egyike, egy ebihalra emlékeztető alakú sziget látható, amely 1961-ben és 1995-ben heves kitöréseket produkált, és még mindig két, mérsékelten aktív iszapvulkáni kürtővel rendelkezik. Az alábbi, nagyobb területet mutató képen látható az északnyugatra fekvő szomszédos, legutóbb 2006-ban kitört kisebb iszapvulkáni sziget is, amelynek az északi oldalán még mindig vannak aktív kürtők.
A szigetek „farkait” valószínűleg a tengeti áramlatok alakítják ki, amelyek erodálják a laza iszaplerakódásokat. Dél felé további két ebihal alakú sziget látható, amelyek közös jellemzője, hogy az üledék „csóvái” egyaránt délnyugat felé néznek. Az egyik ilyen sziget különösen heves kitöréseiről ismert, legutóbb 2002-ben és 2008-ban is előfordultak ilyenek. A leghírhedtebb események egyike 1932-ben történt, amikor minden előjel nélkül egy 150 m magas tűzoszlop keletkezett egy kitörésben. Ez 13 ember sérülését okozta és majdnem elpusztította a sziget világítótornyát.
Bár az iszapvulkánok érdekesek a geológusok számára, és gyakran jelzik a fosszilis energiahordozók föld alatti lelőhelyeit, kiszámíthatatlanságuk miatt kockázatokat is jelenthetnek a környék lakossága számára.
Kapcsolódó link:
