Egyre több műhold népesíti be az alacsony Föld körüli pályák térségét. Az ezekről visszaverődő napfény nem csak a földi csillagászati távcsövek, de az űrtávcsövek megfigyeléseit is zavarja.
Amikor fényszennyezésről beszélünk, általában a városok éjszakai fényeire gondolunk, amelyek megnehezítik a csillagok megfigyelését a földfelszínről. Az elmúlt években azonban egy új problémával szembesültek a csillagászok. Az alacsony Föld körüli pályán keringő műholdak gyorsan növekvő számával együtt nőtt a zavaró hatásuk is. Tavaly decemberben egy olyan tanulmány megállapításait ismertettük, amelyben a kutatók megbecsülték a gombamód szaporodó műholdseregek várható hatását nem csak a földi, hanem az optikai űrtávcsöves felvételekre. Azt találták, hogy ez a fajta fényszennyezés az elkövetkező években egyre nagyobb, kifejezetten súlyos veszélyt jelent majd az űrteleszkópok működésére. Korábban már vizsgálták a jelenséget a Hubble-űrtávcső esetében is. Az érintettségre egy másik példa a NASA 2025 márciusában felbocsátott SPHEREx (Spectro-Photometer for the History of the Universe, Epoch of Re-ionization and Ices Explorer) infravörös űrtávcsöve volt, amely az idei év elejére már el is készült a kutatási programja keretében tervezett első teljes égbolt-feltérképezésével.
Egy friss, az Astronomical Journal című folyóiratban közlésre elfogadott tanulmány mérési adatokkal erősítette meg a korábbi, aggasztó előrejelzéseket. Eszerint a helyzet már mostanra is odáig jutott, hogy nemcsak a földi obszervatóriumokat, hanem az űrben működő távcsöveket is zavarják a műholdak által az égen húzott fénycsíkok.
A SPHEREx feladata az egész égbolt infravörös feltérképezése, ezért rendkívül nagy égterületeket figyel meg hosszú expozíciókkal. A kutatók 2025 májusa és szeptembere között gyűjtött adatok alapján megállapították, hogy a felvételek több mint 73%-án legalább egy műhold nyoma megjelent. Egy-egy expozíción átlagosan több mint két műholdcsík volt látható. Ez az első olyan megfigyelési eredmény, amely közvetlenül igazolja azokat a korábbi modelleket, amelyek szerint a műhold-konstellációk terjedése komoly veszélyt jelenthet a csillagászati megfigyelésekre.
A probléma hátterében a műholdas internetszolgáltatások és más kereskedelmi műholdrendszerek robbanásszerű növekedése áll. 2019 óta exponenciálisan emelkedik az alacsony pályán keringő aktív műholdak száma, és a különböző vállalatok további százezres vagy akár milliós nagyságrendű flották telepítését tervezik. A műholdak nemcsak visszaverik a Nap fényét, hanem saját elektromos rendszereik és kommunikációs berendezéseik révén is sugároznak különböző hullámhosszakon. Emiatt az optikai, infravörös és rádiócsillagászati mérések egyaránt érintettek, csökkentve a tudományos adatok minőségét.
Különösen figyelemre méltó, hogy még egy űrtávcső sem tud teljesen megszabadulni ettől a problémától. Korábban sokan úgy gondolták, hogy a Föld körüli pályán működő obszervatóriumok kevésbé lesznek érintettek, mint a földi teleszkópok. Annak idején, a Starlink műholdak kapcsán először felmerülő probléma megoldására maga Elon Musk javasolta azt nagyképűen, hogy semmi gond, majd a csillagászati megfigyelések az űrbe költöznek. (Ennek persze számos más akadálya is lenne, nem is beszélve az anyagiakról…) A SPHEREx eredményei azonban azt mutatják, hogy a műholdcsíkok az űrből végzett megfigyeléseket is tömegesen érintik. A kutatók szerint a nyomok eloszlása jól követi a nagy műhold-konstellációk pályageometriáját, ami azt jelzi, hogy a jelenség nem véletlenszerű, hanem közvetlenül összefügg a jelenlegi műholdas infrastruktúrával.
A tanulmány talán legfontosabb megállapítása a jövőre vonatkozik. A szerzők frissített előrejelzései szerint, ha a jelenleg tervezett műholdseregek nagy része megvalósul, akkor néhány évtizeden belül az űrtávcsövek felvételeinek szinte mindegyike tartalmazhat műholdcsíkokat. Egyes forgatókönyvek szerint a SPHEREx-hez hasonló műszerek esetében a szennyezett képek aránya megközelítheti a 100%-ot. A kutatás ezért nemcsak egy technikai problémára hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a világűr egyre intenzívebb gazdasági hasznosítása új kihívások elé állítja a csillagászatot. A következő évek egyik fontos kérdése lesz, hogy sikerül-e olyan nemzetközi megoldásokat találni és lépéseket kikényszeríteni, amelyek egyszerre teszik lehetővé a globális kommunikáció fejlődését és az égbolt tudományos kutatásának megőrzését.
