Meglepő, de logikus – így kalibrálják és ellenőrzik az optikai földmegfigyelő műholdak kameráit.
Amikor a telihold felragyog az éjszakai égbolton, általában legfeljebb a tekintetünket vonzza vagy egy szép fénykép témája lesz. A földmegfigyelő műholdakat üzemeltető szakemberek számára azonban a Hold sokkal többet jelent, egy fontos lehetőséget kínál: egy megbízható „kalibráció céltárgyat”, amely segít ellenőrizni a Föld felszínét figyelő műholdak adatainak pontosságát.
Ilyen űreszközök például a NASA és az Amerikai Földtani Intézet (U.S. Geological Survey, USGS) által működtetett Landsat műholdak. A sorozat tagjai immár több mint fél évszázada készítenek részletes felvételeket bolygónkról. Ezek az adatok nélkülözhetetlenek a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a városfejlődés vagy a klímaváltozás kutatásában. Ahhoz azonban, hogy a különböző években és adott esetben különböző műholdakkal készült képek valóban összehasonlíthatók legyenek, a műszereknek hosszú időn keresztül is rendkívül pontosan kell működniük.
De honnan tudják a szakemberek, hogy egy űrbeli kamera vagy érzékelő még mindig ugyanúgy „lát”, mint évekkel korábban? A válasz talán meglepő: időnként a Holdra irányítják! A telihold ugyanis rendkívül stabil, időben változatlan tulajdonságokkal rendelkező fényforrásnak számít. A Holdon nincs zavaró légkör, nincsenek évszakok. Az égitest felszíne csak nagyon lassan változik, ezért ideális referenciaobjektum a műholdak számára. Ha egy érzékelő ugyanazt a holdfelszínt figyeli meg újra és újra, a szakemberek pontosan meg tudják állapítani, hogy a műszer érzékenysége változott-e az idő múlásával.
A közelmúltban a jelenleg szolgáló Landsat-8 és Landsat-9 műholdak OLI (Operational Land Imager) műszerét is ilyen módon ellenőrizték. A műholdak speciális manővereket hajtottak végre, hogy a Holdat a normális esetben az „alul” lévő a földfelszínt figyelő kamerájuk látómezőjébe hozzák, majd összehasonlították a mért adatokat a korábbi megfigyelésekkel. Az eredmények azt mutatták, hogy a műszerek továbbra is kiváló állapotban vannak, nincs gond a mérések pontosságával.
A kalibráció jelentősége messze túlmutat a mérnöki pontosságon. Amikor a kutatók azt vizsgálják, hogyan zsugorodnak a gleccserek, miként változik az erdők kiterjedése vagy hogyan alakulnak a mezőgazdasági terméshozamok, gyakran évtizedekre visszanyúló műholdas adatsorokat használnak. Már egy apró mérési hiba is téves következtetésekhez vezethetne. Ezért kulcsfontosságú a Landsat program műszereinek folyamatos ellenőrzése és összehangolása.
Természetesen nem csak a Landsat programban használják a Holdat, mint kalibrációs céltárgyat. Havonta az égitest felé fordítják például az európai Copernicus Sentinel-2 földmegfigyelő műholdakat is.
Legközelebb, amikor a teliholdra pillantunk az égen, gondoljunk arra is, hogy talán ugyanabban a pillanatban valahol odafent egy vagy több optikai távérzékelő műhold is ezt az éjszakai „égi lámpást” figyeli.
Kapcsolódó link:
A Full Moon Checkup (NASA Earth Observatory)
