Szerencsére semmi baj a Merkúr felé tartó űrszondával. Épp ellenkezőleg: megkezdték az előkészületeket a bolygó körüli pályára állásra, amely novemberben esedékes.
Június 15-én véget ért egy hosszú korszak a még 2018 októberében elindított Merkúr-szonda, a BepiColombo életében. Az űrszonda ionhajtóműveit, amelyek közel nyolc éven át biztosították az európai–japán űreszköz manőverezőképességét, kikapcsolták. A hajtóművek működése során egy halvány kékes fényű plazmanyaláb távozott az űrszondából, ezért az Európai Űrügynökség (ESA) találóan „a kék fény korszakának” nevezte a most lezárult működési szakaszt.
A lépés egyben azt is jelenti, hogy a küldetés maga mögött hagyta a hosszú utazási szakaszt a Naprendszer belső részén, és megkezdte a végső közeledést kutatásainak célpontjához, a legbelső bolygóhoz.
A Merkúr elérése korántsem egyszerű feladat. Bár a bolygó közelebb van a Naphoz, mint a Föld, egy űrszondát odajuttatni valójában nehezebb, mint elsőre gondolnánk. A Nap tömegvonzása hatására körülötte keringő űrszondának folyamatosan csökkentenie kellett a sebességét, hogy végül „leessen” a Merkúr pályájára – ráadásul pont ott, ahol éppen a bolygó is tartózkodni fog. Ehhez egyrészt a rendkívül üzemanyag-takarékos ionhajtómű-rendszert használtak, másrészt nem kevesebb mint kilenc gravitációs hintamanővert hajtottak végre: egyet a Föld (2020. április), kettőt a Vénusz (2020. október és 2021. augusztus), hatot pedig maga a Merkúr mellett (2021. október, 2022. június, 2023. június, 2024. szeptember, 2024. december és 2025. január).
Az ionhajtóművek önmagukban is bravúros mérnöki alkotások. A rendszer xenongázt ionizál, majd elektromos tér segítségével nagy sebességre gyorsítja fel és bocsátja ki a töltött részecskéket. Ezek gyenge tolóerőt hoznak létre, de hosszú távon rendkívül hatékony pályamódosító hatást gyakorolnak. Bár a tolóerő jóval kisebb egy hagyományos rakétahajtóműénél, az ionhajtómű hónapokon vagy akár éveken át folyamatosan működtethető, így minimális üzemanyag-felhasználás mellett jelentős sebesség-változás érhető el. A BepiColombo négy T6 típusú ionhajtóműve a valaha az űrben alkalmazott legerősebb ilyen rendszerek közé tartozik.
A küldetés útja nem volt teljesen problémamentes. 2024-ben a hajtóműrendszer teljesítménye lecsökkent, ami miatt majdnem egy évvel el kellett halasztani a Merkúr körüli pályára állást. Az ESA szakemberei azonban új repülési pályát számítottak ki, amely lehetővé tette, hogy a tudományos program lényegében változatlan maradjon, még ha 11 hónappal később is kezdődik az eredetileg tervezetthez képest. A mostani hajtómű-leállítás ezért nemcsak egy technikai lépés, hanem valójában egy sikeres mentőakció betetőzése is.
A következő hónapokban a BepiColombo már hajtóművek nélkül, ballisztikus pályán közelíti meg a Merkúrt. A tervek szerint 2026 novemberében érkezik meg végleges céljához, ahol a küldetés két különálló tudományos szondája – az ESA Mercury Planetary Orbiter (MPO) és a Japán Űrügynökség (JAXA) Mio (avagy Mercury Magnetospheric Orbiter, MMO) nevű űreszköze – különválik, önállóan a bolygó körüli pályákra állnak, hogy később részletesen tanulmányozzák a bolygó felszínét, belső szerkezetét, ritka légkörét és mágneses terét. Érdemes megemlékezni róla, hogy mind az európai, mind a japán Merkúr-szonda elkészítéséből magyar mérnökök és kutatók is kivették a részüket.
A most lekapcsolt ionhatóművek a közös kiszolgálómodulban (Mercury Transfer Module, MTM) találhatók. Ez lényegében egy eldobható meghajtófokozat. Amint az egész együttes eléri a Merkúrt, az MTM feladata véget is ér. Ez nem fog Merkúr körüli pályára állni, és nem tervezték semmilyen tudományos feladat ellátására. Az elválás után egyszerűen elrepül a Merkúr mellett és Nap körüli pályán marad, vagyis nem tervezték szándékosan belevezetni a bolygó felszínébe, ahogy néhány más naprendszerkutató űrszondánál szokás. A BepiColombo MTM egysége volt egyébként az induláskor az együttes legnagyobb tömegű része. Kb. 580 kg xenon hajtóanyagot szállított a T6 ionhajtóművekhez. Mostanra a xenon természetesen szinte teljes egészében elfogyott.
A kutatók reményei szerint a BepiColombo segítségével választ kaphatunk arra, hogyan alakultak ki a Naprendszer belső kőzetbolygói, és közülük miért olyan különleges a Naphoz legközelebb keringő Merkúr.
Kapcsolódó link:
End of the blue glow: BepiColombo turns off solar electric propulsion for Mercury arrival (ESA)
