Űrvilág

Bár a japán Hajabusza-2 (Hayabusa-2) űrszonda elsődleges küldetése már évekkel ezelőtt sikeresen lezárult, a több mint egy évtizede úton lévő űreszköz még mindig tartogat meglepetéseket. Most a Torifune földközeli kisbolygó mellett száguldott el.

A Hajabusza-2 fő feladata a Ryugu kisbolygó vizsgálata volt, ahonnan anyagmintákat is gyűjtött és azokat 2020 végén sikeresen visszajuttatta a Földre, tüzetes laboratóriumi elemzésre. A több mint egy évtizede, 2014 decembere óta úton lévő űreszköz még mindig tartogat meglepetéseket. Meghosszabbított küldetésének legújabb állomásaként 2026. július 5-én rendkívül közeli elrepülést hajtott végre a 98943 Torifune (2001 CC₂₁) nevű földközeli kisbolygó mellett. Az űrszonda alig 10 km-re közelítette meg a mindössze 450 m-es kis égitestet, miközben több mint 5 km/s sebességgel repült el mellette. Ez volt az egyik legmerészebb és legpontosabb kisbolygó-megközelítés, amelyet űrszonda valaha végrehajtott.

A találkozás során készült felvételek rögtön tartogattak egy meglepetést – már ha ezt meglepetésnek lehet lehet nevezni annak fényében, hogy a Naprendszer kis égitestjeinek korábbi űrszondás közeli felvételei hasonló alakokról tettek tanúbizonyságot. A Torifune ugyanis nem egyszerűen hosszúkás alakú, ahogy azt a földi távcsöves megfigyelések alapján feltételezték, hanem egy érintkező kettős kisbolygó: két különálló égitest valamikor a múltban lassan összeütközött és összetapadt, így egy két lebenyből álló, földimogyoróra vagy hóemberre emlékeztető alakzat jött létre. Hasonló formát mutatott például a Rosetta által vizsgált 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös vagy a New Horizons által a Naprendszer külső vidékein felkeresett Arrokoth is, ami arra utal, hogy az ilyen kíméletes összeolvadások a bolygórendszer fejlődésének gyakori velejárói lehettek. Nemrég a Lucy űrszonda által tavaly meglátogatott Donaldjohanson kisbolygóval kapcsolatban írtuk ugyanezt.

A Hajabusza-2 nemcsak hagyományos optikai kamerájával készített nagy felbontású képeket, hanem infravörös műszerével a kisbolygó felszínének hőmérsékletét is feltérképezte. Ezek az adatok segítenek meghatározni a felszínt borító törmelékréteg szemcseméretét, a kőzetek hővezető képességét és a felszín tagoltságát. Mindez fontos információt nyújt arról, hogyan fejlődnek a kisbolygók, és hogyan változik felszínük a világűr viszontagságai között. A Torifune ráadásul szilikátos, úgynevezett S-típusú kisbolygó, így érdekes összehasonlítási alapot kínál a korábban vizsgált, szénben gazdag Ryuguval.

A mostani elrepülés egyben technológiai bravúr is volt. A Hajabusza-2 kameráit eredetileg nem ilyen nagy sebességű találkozásokra tervezték, ezért a mérnököknek új navigációs és célkövető eljárásokat kellett kidolgozniuk, hogy az űrszonda néhány másodperc alatt is pontosan a kisbolygóra irányítsa műszereit. Az így megszerzett tapasztalatok a jövő küldetései, a potenciálisan veszélyes földközeli kisbolygók vizsgálata és bolygóvédelmi programok számára is értékesek lehetnek.

A Hajabusza-2 küldetése azonban ezzel még mindig nem ért véget! Az elnyűhetetlen japán űrszonda a következő években két Föld melletti hintamanővert hajt végre, hogy pályáját a végső célpontja, az egyelőre nevet még nem kapott 1998 KY₂₆ jelű kisbolygó felé módosítsa. Az alig több mint 10 méteres átmérőjű, rendkívül gyorsan, kb. 5 perces (!) periódussal forgó apró földközeli kisbolygóhoz a tervek szerint 2031-ben érkezik meg. Ha ez sikerül, a Hajabusza-2 lesz az az űreszköz, amely egy minden eddiginél kisebb kisbolygót tanulmányoz majd közvetlen közelről. Ezzel ismét igazolja, hogy egy jól megtervezett űrküldetés jóval eredeti élettartamán túl is képes világszínvonalú tudományos eredményeket szolgáltatni.

Kapcsolódó linkek:

Hayabusa 2 Completes Flyby Past Asteroid Torifune (Sky & Telescope)

98943 Torifune (Wikipedia)

1998 KY₂₆ (Wikipedia)