Augusztus végén Francia Guyanából sikeresen pályára állították a Meteosat harmadik generációjának második képalkotó műholdját, az MTG-I2-t.
Az európai meteorológiai műholdrendszer augusztus 27-én bővült, amikor a Kourou űrközpontból egy Ariane-6 rakéta geostacionárius átmeneti pályára indította az MTG-I2 (Meteosat Third Generation Imager-2) műholdat (sorszámozás szerint ez a Meteosat-14). A küldetés jelentőségét az adja, hogy ezzel teljessé válik a harmadik generációs Meteosat első, három műholdból álló rendszere. Ezek a korábbiaknál sokkal gyorsabban és részletesebben képesek figyelni Európa és Észak-Afrika légkörét, tovább javítva az időjárás-előrejelzések pontosságát. Az MTG-I2-nek előbb persze el kell jutnia végleges geostacionárius pályájára, majd hónapokon át tartó tesztelés és kalibrálás következik. Ha minden a tervek szerint halad, 2027-ben már az új műhold is bekapcsolódhat az európai meteorológiai szolgálatok teljes értékű működésébe, és ettől kezdve a gyorsan változó időjárási jelenségekről eddig elképzelhetetlen részletességű adatfolyam állhat majd rendelkezésre.
Az időjárás előrejelzésében nemcsak az számít, hogy mit, hanem az is, hogy milyen gyorsan és milyen részletességgel látunk. Egy heves zivatar, egy gyorsan fejlődő zivatarcellákból álló rendszer vagy egy front felhőzete akár percek alatt is jelentősen megváltozhat. A geostacionárius meteorológiai műholdak erre a feladatra különösen fontosak. Mintegy 36 000 km magasságban, az Egyenlítő síkjában keringenek, ahol a Föld forgásával azonos szögsebességgel mozognak. Emiatt a felszínről nézve úgy tűnik, mintha egy adott pont fölött „állnának”. Ennélfogva ugyanazt a földfelszíni területet tudják folyamatosan figyelni – mintha egy nagyon magasan elhelyezett, állandóan működő kamera nézné Európát.
Az MTG-rendszer a korábbi, második generációs Meteosat Second Generation (MSG) műholdcsalád szolgáltatásait folytatja, de nagyobb teljesítménnyel. Az MTG teljes rendszere végül összesen hat műholdból, négy képalkotó (MTG-I) és két szondázó (MTG-S) műholdból áll majd, és a tervek szerint több mint két évtizeden át biztosítja az európai meteorológiai megfigyeléseket. Az MTG-I2 érkezésével három MTG-műhold működik majd. Az első képalkotó, az MTG-I1, 2022. december 13-án indult – akkor még egy Ariane-5 rakétával, amely típust azóta kivontak a használatból. Ezt követte 2025. július 1-jén az első szondázó műhold, az MTG-S1, amelyet egy SpaceX Falcon-9 rakéta állított pályára Floridából. Most pedig az MTG-I2 csatlakozott hozzájuk, az új Ariane-6-tal, annak is két oldalsó szilárd hajtóanyagú segédrakétával felszerelt 62-es változatával. Ez a VA270 jelű repülés volt egyébként az első alkalom, hogy egy Ariane-6 geostacionárius átmeneti pályára (geostationary transfer orbit, GTO) vitt hasznos terhet.
Az új műholdhármas már képes lesz az MTG-rendszer legfontosabb képességeinek kihasználására. Az MTG-I1 és MTG-I2 képalkotó műholdak egymással összehangoltan dolgoznak, míg az MTG-S1 más típusú, infravörös szondázási adatokat szolgáltat. A teljes rendszerben két képalkotó és egy szondázó műhold lesz egyszerre szolgálatban. A műholdtriót várhatóan 2033-tól állítják pályára, hogy fokozatosan leváltsák az előzőeket.
Az MTG-I2 fedélzetén két fontos műszer található. Az egyik a Flexible Combined Imager (FCI), amely a felhőzetet, a légkör állapotát és a felszín különböző jellemzőit figyeli a látható és infravörös tartományban. Ez 16 spektrális csatornában, 0,3 és 13,3 mikrométer közötti hullámhosszakon végez méréseket. A teljes földkorongot körülbelül 10 percenként képes leképezni, de egy kisebb területre „rázoomolva” akár 0,5 km-es térbeli felbontást is elérhet. Az MTG-I2 egyik legfontosabb újítása, hogy a műholdat úgy állítják be, hogy Európáról és Észak-Afrikáról mindössze 2,5 percenként új kép készüljön. Az MTG-I1 és MTG-I2 együtt tehát egyszerre biztosítja a teljes általuk látható földkorong rendszeres megfigyelését és az európai térség rendkívül gyors, nagy felbontású követését.
Az FCI adatai jóval többet jelentenek, mint az egyszerű műholdképek. A különböző infravörös és látható hullámhosszakon végzett mérésekből információ nyerhető például a vízgőz eloszlásáról, a felhők tulajdonságairól, aeroszolokról, légszennyezésről, vulkáni hamuról és erdőtüzekről is. Ez azt jelenti, hogy az MTG-adatok nem kizárólag a meteorológiai szolgálatok számára lesznek hasznosak. Fontos szerepet kaphatnak a klímakutatásban, a levegőminőség monitorozásában, a hidrológiában, a mezőgazdaságban, a környezetvédelemben és a katasztrófavédelemben is.
Az MTG-I2 másik különleges műszere a Lightning Imager (LI), vagyis a villámképalkotó. Ez folyamatosan képes érzékelni az egyes villámkisüléseket, éjjel és nappal egyaránt. Az első európai LI berendezés az MTG-I1 fedélzetén 2022-ben debütált; az MTG-I2 ugyanilyen képességet biztosít, így a két képalkotó műhold együtt még átfogóbb villámmegfigyelést tesz lehetővé. Ennek különösen a rövid távú, ún. nowcasting előrejelzésben lehet nagy jelentősége. Ha egy adott térségben hirtelen gyorsan növekedni kezd a villámtevékenység, az fontos jelzés lehet arra, hogy intenzív zivatar van kialakulóban. A meteorológusok így még azelőtt észlelhetik egy veszélyes időjárási rendszer gyors erősödését, hogy az más mérési módszerekkel egyértelműen felismerhető lenne.
A képalkotó és a szondázó műholdak adatait kombinálva a légkör háromdimenziós állapotáról lehet majd részletesebb képet alkotni. Többek között a villámokról, a szelek mozgásáról, a felhők belső dinamikájáról, valamint különböző légköri gázokról – köztük üvegházhatású gázokról és légszennyező anyagokról – kaphatunk információt. A cél egy folyamatosan frissülő, többdimenziós légköri adatbázis létrehozása. A teljesen kiépített MTG-rendszer várhatóan legalább ötvenszer több adatot állít majd elő, mint az előző generációs MSG műholdak.
Az MTG-I1 és az MTG-I2 nem pontosan ugyanazon hosszúsági kör fölött fog működni. Az MTG-I1 a 0° hosszúság környezetében helyezkedik el, míg az MTG-I2 végleges pozíciója 9,5° keleti hosszúság fölött lesz. Innen nézve nagyjából Németország és Szardínia térsége fölött helyezkedik el a geostacionárius pályán. A két műhold így együtt sokkal rugalmasabban tudja lefedni Európát és Észak-Afrikát. Az egyik a teljes földkorong rendszeres letapogatásában játszik fontos szerepet, a másik pedig a gyors európai pásztázást végzi.
A Meteosat harmadik generációja tipikus példája annak, hogyan működik egy nagy európai űrprogram több szervezet együttműködésével. A műholdakat az Európai Űrügynökség (ESA) fejlesztette. A gyártó ipari konzorciumot a Thales Alenia Space vezette, fő partnerei a német OHB System és az olasz Leonardo. A műholdak üzemeltetését és az adatok szolgáltatását az európai műholdas meteorológiai szervezet, az Eumetsat végzi. Az Ariane-6 indítási szolgáltatója az Arianespace volt.
Kapcsolódó link:
