Az erdő- és bozóttüzek hatása nem korlátozódik arra a területre, amelyet a lángok felperzselnek. A légkörbe kerülő füst és szennyező anyagok akár több ezer kilométerre is eljuthatnak.
Ezáltal olyan térségek levegőminőségét is ronthatják, amelyek közvetlenül nincsenek kitéve magának a tűzvésznek. Az idei nyár eseményei Franciaországban, Spanyolországban és Kanadában különösen látványosan világítottak rá erre a jelenségre. Az erdőtüzek légköri hatásának nyomon követését segíti az európai Copernicus program légkörfigyelő szolgáltatásának (Copernicus Atmosphere Monitoring Service, CAMS) új alkalmazása, a Fire Emissions Watch. Ez közel valós időben teszi lehetővé a világ különböző részein zajló tüzek kibocsátásainak vizsgálatát, a füst terjedésének követését, valamint az aktuális események összehasonlítását az elmúlt több mint két évtized adataival.
A rendszer alapját a CAMS Global Fire Assimilation System (GFAS) adatbázisa adja. A módszer egyik legfontosabb mérőszáma a tűz sugárzási teljesítménye (Fire Radiative Power, FRP). A műholdas műszerek az aktív tüzek által kibocsátott sugárzást érzékelik, amelyből következtetni lehet a tűz intenzitására, majd arra is, hogy mennyi növényi anyag éghetett el. A GFAS a műholdas megfigyeléseket a növényborításra és az egyes éghető anyagokra jellemző kibocsátási tényezőkkel kombinálja. Így megbecsülhető, mennyi szén, szén-monoxid, nitrogén-oxid, illékony szerves vegyület és más légszennyező anyag kerülhetett a légkörbe. A becsült kibocsátások ezután bekerülnek az Európai Középtávú Időjárás-előrejelző Központ (European Centre for Medium-Range Weather Forecasts, ECMWF) Integrated Forecasting System (IFS) nevű modelljébe. Ennek segítségével nemcsak azt lehet meghatározni, hogy hol keletkezett a füst, hanem azt is előre lehet jelezni, hogyan szállítják azt tovább a légáramlások, és miként változtatja meg a légkör összetételét. A CAMS rendszerével a füst terjedése akár öt napra előre is modellezhető.
2026 júliusában Franciaországban és Spanyolországban számos nagy kiterjedésű tűz alakult ki, amelyek tömeges kitelepítéseket is szükségessé tettek, miközben jelentős mennyiségű füst került a légkörbe. Franciaországban a július 1. és 28. közötti tüzek becsült szénkibocsátása nagyobb volt, mint ugyanezen időszakban bármely más évben a GFAS méréseinek 2003-as kezdete óta. Augusztus elejére a 2026-ban fellobbant franciaországi erdőtüzek összesített szénkibocsátása már meghaladta az 1 millió tonnát. Ezzel az év már ekkor a harmadik helyre került a 2003 óta vezetett adatsorban, még a teljes éves értékeket tekintve is.
Spanyolországban többek között Zaragoza, Girona, Almería és Guadalajara környékén pusztítottak nagy tüzek, később pedig Ávila és Madrid térségében alakult ki súlyos helyzet. Ávilában a 2026. júliusi becsült kibocsátás messze meghaladta a korábbi évek azonos időszakában mért értékeket. A füst ráadásul nem maradt Spanyolország fölött. A légáramlások észak és nyugat felé szállították, és Északnyugat-Spanyolországtól Észak-Európa irányába húzódó hosszú aeroszolfelhő alakult ki. Madrid példája azt is jól mutatta, mennyire összetett a levegőminőség értékelése: az erdőtüzek füstje mellett a közlekedésből származó szennyezés és a Szaharából érkező por is befolyásolta a légkör állapotát.
Még nagyobb léptékű tüzek pusztítottak Kanadában. Az észak-amerikai ország 2026 júliusában a világ legnagyobb erdőtűz-eredetű kibocsátási forrásává vált. Az Északnyugati területeken már június végétől nagy tüzek égtek, július közepén pedig Ontario északnyugati részén is hirtelen megnőtt az aktivitás. Egy csaknem 500 km hosszú sáv mentén számos tűz alakult ki. A füst jelentősen rontotta a levegő minőségét a Nagy-tavak térségében, többek között Torontóban is, majd továbbhaladt Kelet-Kanada és az Egyesült Államok északkeleti része, illetve az Atlanti-óceán felé. Ontario 2026-os összesített kibocsátása július végére már meghaladta a GFAS 2003 óta vezetett adatsorának a tartományra vonatkozó minden korábbi teljes éves értékét.
Az erdőtüzek füstje gázok és apró, szilárd aeroszolrészecskék keveréke. Egészségügyi szempontból különösen fontosak a PM2.5 részecskék, vagyis a 2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű finom aeroszolok. Ezek elég kicsik ahhoz, hogy mélyen bejussanak a tüdőbe, súlyosbíthatva a légzőszervi és szív- és érrendszeri betegségeket. Különösen veszélyeztetettek lehetnek a gyermekek, az idősek, a várandós anyák és a már meglévő betegségekkel élők. A füst ezért olyan helyeken is egészségügyi kockázatot jelenthet, amelyek több száz vagy akár több ezer kilométerre vannak magától az erdőtűztől. Ez teszi fontossá, hogy ne csak az aktuálisan égő területeket figyeljék, hanem a kibocsátás mennyiségét és a szennyezett légtömegek további útját is.
A Fire Emissions Watch egyik legérdekesebb lehetősége, hogy az aktuális adatokat egészen 2003-ig visszanyúló idősorokkal lehet összehasonlítani. Így néhány kattintással megállapítható, hogy egy adott térségben tapasztalt tűzaktivitás megszokottnak számít-e, vagy hosszabb időtávon is rendkívüli eseményről van-e szó. Az alkalmazásban országok, közigazgatási régiók és egyedi térképi területek is kijelölhetők. Megvizsgálhatók a napi kibocsátási értékek, az egy hónap vagy év során felhalmozódó kibocsátások, valamint ezek eltérése a 2003–2025 közötti átlagtól. A térképes animációkon pedig követhető a tüzek aktivitásának változása és a hozzájuk kapcsolódó füst terjedése. Egy erdőtűz súlyosságát önmagában a leégett terület nagysága nem feltétlenül írja le teljesen. A kibocsátás becslése további információt ad a tűz intenzitásáról, az elégett növényi anyag mennyiségéről és a lehetséges légköri következményekről.
A Fire Emissions Watch adatai ugyanakkor modellszámításokon alapulnak, így természetesen nem helyettesítik a helyi levegőminőség-mérő hálózatokat, az egészségügyi figyelmeztetéseket vagy a katasztrófavédelmi tájékoztatást. Az alkalmazás elsősorban arra szolgál, hogy globális és regionális összefüggésben mutassa meg a tüzek kibocsátását és a füst légköri útját.
Kapcsolódó linkek:
Exploring wildfire emissions with CAMS Fire Emissions Watch (EU Space Observer)
