Az idén májusban indított európai–kínai műholdas küldetés új szemmel figyeli a Föld mágneses pajzsát.
Fontos dátum volt szeptember 23. a Smile (Solar wind Magnetosphere Ionosphere Link Explorer) küldetés történetében. A műszerek beüzemelését követően ekkor nyilvánították ugyanis a tudományos megfigyelésekre késznek a műholdat. A Smile május 19-én indult egy Vega-C rakétával Francia Guyanából, majd június 20-án érte el különleges, erősen elnyúlt pályáját, ahonnan a tudományos adatait gyűjti. Az azóta eltelt három hónapot a fedélzeti rendszerek és a négy tudományos műszer üzembe helyezésével, kalibrációjával és tesztelésével töltötték.
A Smile feladata az űridőjárásnak, pontosabban annak a vizsgálata, hogyan reagál bolygónk mágneses környezete a napszélre, vagyis a Napból folyamatosan érkező töltöttrészecske-áramlásra, illetve a napkitörésekhez kapcsolódó zavarokra. A Föld mágneses védőburka eltéríti e részecskék jelentős részét, de a napszél és a magnetoszféra kölcsönhatása geomágneses viharokat és sarki fényt is okozhat, valamint hatással lehet a műholdak elektronikai rendszereinek működésére, a kommunikációs és navigációs rendszerekre, sőt extrém esetben a földi elektromos hálózatokra is.
A korábbi műholdas küldetések többnyire helyi mérésekkel vizsgálták ezeket a folyamatokat. Átrepültek a magnetoszféra egy-egy tartományán, és az adott pontban mérték a plazma és a mágneses tér tulajdonságait. A Smile újdonsága, hogy távolabbról, képalkotó módszerekkel próbál globális képet alkotni a magnetoszféra változásairól. Ehhez rendkívül elnyúlt pályán mozog, amelynek legtávolabbi pontján mintegy 121 ezer km-re kerül a Földtől, a bolygó északi pólusa fölött.
Ahogy azt a startot beharangozó márciusi cikkünkben is írtuk, a Smile négy tudományos műszert visz magával. A MAG magnetométer a mágneses teret, a LIA a napszél és a magnetoszféra ionjait méri közvetlenül. A másik két, képalkotó feladattal készült berendezés közül az UVI ultraibolya tartományban figyeli a sarki fényt, míg az európai fejlesztésű SXI a lágy röntgensugárzás tartományában igyekszik a feltérképezni a napszél és a Föld felsőlégköre közötti kölcsönhatást. A négy műszer adatainak együttes elemzésével a kutatók egyszerre követhetik majd a beérkező napszelet, a magnetoszféra válaszát és a sarki fény változásait.
Különös újdonságot jelent az SXI módszere. Amikor a napszél ionjai semleges atomokkal találkoznak a Föld ritka felsőlégkörében, a töltéscsere-folyamat során lágy röntgensugárzás keletkezik. Ennek leképezésével a Smile a tervek szerint elsőként készíthet globális röntgenképeket a Föld magnetoszférájának Nap felőli határvidékéről, beleértve a magnetopauzát.
Az üzembe helyezés során az UVI már figyelemre méltó eredményt produkált. A július 24-én készült felvételeken a teljes északi sarkifény-jelenség látható ultraibolya (UV) tartományban. Ilyen globális UV-megfigyelés 2008 óta nem készült. A műszer a műholdpálya kialakításának köszönhetően akár 45 órás folyamatos megfigyelést is végezhet.
Az SXI-t szintén sikeresen bekapcsolták. Próbaként csillagászati röntgenforrásokról készítette első képeit. A Föld felé fordítva azonban azt tapasztalták, hogy a vártnál több szórt fény jut a detektorba. A szakemberek ezért a műszer beállításain és fedélzeti szoftverén dolgoznak. A helyzet javulást ígéri az északi félteke telének közelgő beköszönte is. Így október közepére kedvező körülmények alakulhatnak ki a magnetopauza első jó minőségű röntgenképének elkészítéséhez.
A Smile az Európai Űrügynökség (ESA) és a Kínai Tudományos Akadémia (CAS) együttműködésében készült. Ez az első olyan űrkutató küldetés, amelyet a két fél közösen választott ki, tervezett meg, épített fel, indított el és üzemeltet. A tudományos programban több mint 250 európai és kínai kutató közösen vesz részt.
Kapcsolódó link:
Science begins for Smile (ESA)
