Egyelőre ekkora összértékű szerződésekkel készül az amerikai űrhivatal a majdani állandó, emberek által lakható holdi telephelye kiépítésére.
A november 7-én tett bejelentések szerint a NASA újabb lépést tett a Hold déli pólusának közelében tervezett állandó bázis megvalósítása felé. Az amerikai űrügynökség a floridai Kennedy Űrközpontban rendezett eseményen ismertette legújabb terveit, amelyek között új holdi szállítási szerződések, automata felderítő küldetések, kommunikációs rendszerek és egy nukleáris energiaforrással (radioizotópos termoelektromos generátorral) működő holdjáró is szerepel. A cél az, hogy az Artemis-program űrhajósainak visszatérésekor már működő infrastruktúra várja őket a Hold felszínén, 2032-től pedig megkezdődhessen a tartós emberi jelenlét kialakítása.
A legnagyobb tétel a CLPS-2 elnevezésű, tíz évre szóló, legfeljebb 10 milliárd dollár értékű keretszerződés, amelynek értelmében nyolc amerikai vállalat versenyezhet a NASA tudományos műszereinek, robotjainak és infrastruktúrájának Holdra szállításáért. Fontos, hogy ez az összeg nem azonnal megrendelt küldetéseket jelent, hanem a jövőbeli szerződések együttes felső értékhatárát. A program a korábbi kereskedelmi holdi szállítási kezdeményezést (Commercial Lunar Payload Services, CLPS) bővíti ki, lehetővé téve, hogy a NASA a különböző méretű és rendeltetésű rakományokhoz rugalmasabban válasszon szállítási szolgáltatót. Az ügynökség emellett a jelenleg még futó eredeti CLPS program pénzügyi keretét 2,6 milliárdról 4,2 milliárd dollárra emeli.
Az új küldetések egyike a PROMISE (Polar Rover for Observation, Mapping, and In-Situ Exploration) nevű, energiaforrásként radioizotópos termoelektromos generátort alkalmazó holdjáró, amelyet a tervek szerint 2028 végén juttatnának el a Hold déli pólusvidékére. A robot különlegessége, hogy nagyrészt a Curiosity és a Perseverance marsjárók tartalék alkatrészeiből, illetve földi mérnöki tesztpéldányaiból építik meg, jelentősen csökkentve ezzel a fejlesztési költségeket és a megépítéshez szükséges időt. A hatkerekű jármű a felszínt és a felszín alatti rétegeket vizsgálja majd, különös tekintettel a vízjég és más hasznosítható anyagok előfordulására. Fúróberendezésével akár egy méter mélységből is képes lesz mintát venni, fedélzeti műszereivel pedig a regolit kémiai összetételét, hőmérsékletét és a sugárzási környezetet tanulmányozza. A nukleáris energiaellátás lehetővé teszi, hogy a robot a hosszú holdi éjszakákon és az állandóan árnyékban lévő kráterekben is működjön. A NASA a Blue Origint választotta a holdjáró felszínre juttatására, amelyhez 94 millió dolláros alapszerződést kötött, további 140 millió dolláros opcióval.
A holdbázis kiépítéséhez ugyanakkor nem elegendő a felszíni szállítás: új közlekedési, navigációs és kommunikációs hálózatra is szükség lesz a Föld és a Hold között. Ennek előkészítésére a NASA további hat megbízást adott, összesen mintegy 1,3 milliárd dollár értékben. A tervezett küldetések során olyan űreszközöket próbálnak ki, amelyek rakományokat továbbíthatnak különböző Föld körüli és Hold körüli pályák között, illetve új navigációs eljárásokat tesztelhetnek. A 2022-ben kudarcba fulladt CAPSTONE (Cislunar Autonomous Positioning System Technology Operations and Navigation Experiment) utódjának szánt CAPSTONE-2 küldetés például a Hold környezetében végrehajtott manőverek és kommunikációs megoldások fejlesztését szolgálja. A MoonFall program keretében pedig olyan különleges, rövid ugrásokra képes robotokat terveznek alkalmazni, amelyek a hagyományos holdjárók számára nehezen megközelíthető területeket is felderíthetik.
A NASA a SpaceX vállalatot is megbízta egy új kommunikációs rendszer kipróbálásával: 2028-ban a Starship segítségével kommunikációs űrszondákat terveznek a Hold térségébe juttatni. Ezek a későbbi holdi távközlési hálózat előfutárai lehetnek, biztosítva az összeköttetést a holdbázis, a mozgó felszíni egységek és a földi irányítóközpontok között. A felszíni energiaellátás előkészítése is megkezdődik: a miniCAST nevű rendszer napelemeket, akkumulátorokat, vezeték nélküli energiaátviteli berendezéseket és kommunikációs eszközöket egyesítene egy kisebb holdi toronyban. A hosszabb távú tervekben már nagyobb teljesítményű, részben nukleáris energiaforrásokra támaszkodó rendszerek is szerepelnek.
A NASA három szakaszban képzeli el az állandó holdbázis megvalósítását. Az első, 2029-ig tartó időszakban elsősorban robotküldetésekkel, technológiai kísérletekkel és kereskedelmi teherszállítással készítik elő az emberes expedíciókat. A 2029 és 2032 közötti második szakaszban már nagyobb mennyiségű felszerelés, energiaellátó berendezések és a későbbi lakóegységek elemei érkeznének a Holdra. A harmadik szakaszban, 2032-től kezdődően fokozatosan kiépülne a tartós emberi jelenléthez szükséges infrastruktúra, amely rendszeres személyzetváltást, tudományos kutatást és hosszabb felszíni expedíciókat is lehetővé tenne.
Jared Isaacman, a NASA vezetője szerint az új megközelítés lényege, hogy a holdbázis nem egyetlen vállalkozásként, hanem egymásra épülő, gyakori küldetések sorozatával valósulna meg. A tervek megvalósítása természetesen számos műszaki, pénzügyi és ütemezési bizonytalansággal jár, de az új szerződések azt jelzik, hogy a NASA az Apollo-program egyszeri holdraszállásai helyett immár a Hold tartós, tudományos és technológiai célú hasznosítására készül. A hosszabb távra megfogalmazott cél pedig az, hogy a Holdon megszerzett tapasztalatokat később az első emberes Mars-expedíciók előkészítésében is felhasználják.
A szóban forgó pénzösszeg ugyan sokkal kisebb, de a NASA egymillió dolláros összdíjazású versenyt is hirdetett amerikai középiskolások és felsőoktatási hallgatók számára, hogy innovatív megoldásokkal segítsék a holdbázis kialakítását. A Moon Base Student Challenge kezdeményezés keretében a diákcsapatok január végéig hat témakörben dolgozhatnak ki terveket: energiaellátás és -tárolás, építkezés, életfenntartó rendszerek, felszíni közlekedés, kommunikáció és az űrhajósok biztonsága. A többfordulós versenyben a résztvevők először koncepciókat nyújtanak be, majd továbbfejlesztik elképzeléseiket, a döntősök pedig közvetlenül a NASA szakemberei előtt mutathatják be megoldásaikat. A cél nem csupán a fiatalok ösztönzése, hanem olyan gyakorlati ötletek összegyűjtése is, amelyek hozzájárulhatnak a tartós holdi jelenlét megvalósításához.
Ugyancsak a napokban hirdették meg a NASA legújabb űrhajóstoborzását, de elég szűkös – december elején lejáró – jelentkezési határidővel. Ezen az Egyesült Államok polgárai indulhatnak, és lényegében a Hold meghódításához válogatnak tettre kész jelölteket. Az amerikai űrügynökség kötelékében jelenleg mindössze 32 aktív űrhajós szolgál, ami a tervezett küldetések számához képest kevésnek bizonyulhat. A jelentkezés feltétele az amerikai állampolgárság mellett legalább mesterszintű egyetemi természettudományos vagy műszaki végzettség, hároméves szakmai tapasztalat, valamint a szigorú egészségügyi követelmények teljesítése. A NASA legutóbb 2024-ben hirdetett űrhajóstoborzást, amikor több mint 8000 jelentkező közül mindössze tízet választottak ki.
Az új űrhajósosztály tagjait várhatóan 2027 végén nevezik meg. A kiválasztottak utána kétéves kiképzésen vesznek részt. A most kiválasztandó űrhajósok akár már a Hold felszínén is dolgozhatnak, és fontos szerepet játszhatnak az emberiség első Mars-expedícióinak előkészítésében.
Kapcsolódó linkek:
NASA Awards Moon Base Transportation, Technology, Science Projects (NASA)
NASA needs more astronauts for moon missions and beyond. You can apply now, but only until Dec. 3 (Space.com)
