A biológiaprofesszor szerint a NASA-nak a műszaki problémák mellett az emberi test és lélek kérdésivel is foglalkoznia kellene.
Scott Solomon, a Rice Egyetem professzora, a Becoming Martian: How Living in Space Will Change Our Bodies and Minds című könyv szerzője februárban a Washington Post hasábjain fejtette ki véleményét.
Az amerikai űrhajósok (kanadai társukkal együtt) hamarosan elindulnak a Hold felé – 1972 óta először. Tíznapos küldetésük során megkerülik a Holdat, hogy előkészítsenek egy 2028-ra tervezett holdraszállást. A hosszú távú tervek sokkal nagyratörőbbek: állandó holdbázis létesítése mellett távolabbi célpontok, elsősorban a Mars felkeresése. Solomon tudósként a törekvést teljesen érthetőnek tartja, mint ahogy afelől sincs kétsége, hogy az emberek sokkal hatékonyabban tudnának kutatómunkát végezni a Marson, mint az eddig odaküldött legkiválóbb robotok. Az álmok valóra váltásának azonban van egy megkerülhetetlen akadálya: az emberi test, az emberi szervezet biológiája, ami az embert nagyon kevéssé teszi alkalmassá a távoli világűr meghódítására.
A szerző rámutat, hogy az elmúlt hat évtizedben sok mindent megtudtunk az emberi szervezet működéséről a súlytalanságban, például azt, hogy az izmok elgyengülnek, a csontok törékenyebbé válnak, a folyadékok pedig az alsó testfélből a felső felé helyeződnek át, aminek az egyik következménye, hogy fokozódik a szemre gyakorolt nyomás, ennek következtében pedig romlik a látás. Súlyos probléma, hogy a napból érkező részecskesugárzás károsítja a DNS-t, de ennél veszélyesebbek a kozmosz távoli térségeiből érkező, sokkal nagyobb energiájú galaktikus kozmikus sugárzás közel fénysebességgel haladó részecskéi.
(Fantáziakép forrása: 20th Century Fox)
Az űrbeli körülmények közt jelentős változások következnek be az emberi mikrobiomban, vagyis azoknak a mikroorganizmusoknak a működésében, amelyek az emésztés segítésétől a kórokozók elleni védekezésig számos különböző feladatot végeznek a szervezetben. Ezeken túlmenően komoly pszichológiai kihívást jelent a hosszan tartó bezártság, valamint annak a tudatosulása, milyen elérhetetlen távolságba kerülnek az űrhajósok a Földtől. Egyes űrhajósok már eddig is tapasztalták az „űrködnek” („space fog”) nevezett jelenséget, amikor képtelenné válnak az összefogott, koncentrált, világos gondolkodásra. Állatkísérletek azt is bizonyítják, hogy az erősebb sugárzás károsan befolyásolja a kognitív képességet.
Az alacsony Föld körüli pályán jelentkező kihívások közül sokkal már meg tudnak birkózni az űrhajósok és az űrorvosok, azonban a távolabbi úti célok felkeresése során újabb kihívásokkal kell szembenézni, többek közt azért, mert a NASA tervei (és az égi mechanika törvényei) szerint egy oda-vissza Mars-utazás legalább 2 és fél évbe telik, ami jóval hosszabb annál a körülbelül egy évnél, amelyet eddig néhány űrhajós megszakítás nélkül a súlytalanságban töltött. (Kilenc űrhajós töltött egyhuzamban 365–437 napot a világűrben, míg összesítve egy évnél hosszabb időt több mint ötvenen, de utóbbiak 2–6 űrrepüléssel teljesítették ezeket az időtartamokat. Az említett 2 ½ éves határt eddig egyetlen űrhajós lépte túl, de 15 év alatt végrehajtott öt űrrepüléssel. – B.E.) Ugyanakkor kilenc Apollo-repülés és a majdani Artemis-űrrepülések kivételével az emberes űrrepüléseket alacsony Föld körüli pályán hajtották végre, ahol a földi mágneses tér a kozmikus sugárzás jelentős része ellen védelmet nyújt. Mégis, amikor Scott Kelly visszatért az ISS fedélzetén teljesített, egy évig tartó küldetéséről, változásokat mutattak ki a DNS-ében. Ezek legtöbbje ártalmatlan változás volt, de a hosszabb, és a Föld mágneses védőburkán kívülre tartó űrutazások esetén a változások drámaiak lehetnek.
További kihívást jelent az élelmezés a Marson. Az űrhajósok jellemzően előre csomagolt és elkészített ételeket fogyasztanak. A Mars-utazás során legfeljebb az első néhány hétben lenne alkalmuk friss élelmet fogyasztani, hacsak nem termesztik azt meg saját maguk az űrhajó fedélzetén. Erre vonatkozóan történtek ugyan kísérletek, de csak nagyon kis léptékben. Ugyanakkor az előre csomagolt ételek kizárólagos fogyasztása pszichikai és fiziológiai okok miatt szorongást okoz.
Bár sokat tudtunk már arról, hogyan hat az űr a testre és az elmére, meglepően kevés kutatás foglalkozik az emberi szervezet biológiájával. Az űrszektorban a kormányzati források legnagyobb részét az eszközök elkészítésére költik, beleértve azokat, amelyekkel az űrhajósok kijutnak a világűrbe, és amelyekkel életben tarthatják őket. A hordozórakéták és az űrállomások elengedhetetlenek, de ez semmit sem ér, ha a bennük utazó emberek nem élnek, hanem csak vegetálnak.
Figyelemmel kell lenni arra is, hogy ma már nem csak a kormányzati szervek küldenek űrhajósokat a világűrbe. Sőt ma már az űrrepülések többségét az olyan cégek hajtják végre, mint a SpaceX és a Blue Origin, ám eddig ezek egyike sem küldött embereket az alacsony Föld körüli pályán túlra, bár vannak ezekre vonatkozó terveik. Solomon szerint kétséges, hogy ezek a kereskedelmi vállalkozások annyi figyelmet fordítanak-e az emberi biológiára, mint amennyit a mérnöki feladatok végrehajtására.
Miközben tehát az Artemis-űrhajósok a Holdra készülnek, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy bármilyen rugalmas és alkalmazkodóképes is az emberi test, elme és lélek, mégis vannak korlátai. Tudomásul kell vennünk, hogy a távoli világűrbe tervezett utazások sokkal nagyobb kockázatot jelentenek, mint amekkorákkal az emberiségnek eddig bármikor szembe kellett néznie.
Hasonló kételyeket fogalmaz meg a napokban megjelent írásában a Space.com portál szerzője, aki Jeffrey Bennett asztrofizikus véleményét idézve fejti ki, hogy a sci-fi filmek és regények alapján a Mars lakhatóságáról kialakított kép alapvetően hamis, mert indokolatlanul optimista. A szerző és az idézett szakember öt, a sci-fikből a közvélekedésbe beszivárgott elgondolást cáfol, vagy legalábbis kifejti az azokkal kapcsolatos ellenérveket.
Kapcsolódó cikkek:
Artemis-3: mégsem Starshippel?
Intenzív napkitörés hatásai a Marson
Kapcsolódó linkek:
The flaw that could prevent humans from becoming deep-space explorers (Washington Post)
Scott Solomon: Becoming Martian: How Living in Space Will Change Our Bodies and Minds (MIT Press)
Can you really survive on Mars? What science fiction gets wrong about off-world living (Space.com)
