A kutatók már nem annyira biztosak abban, hogy a Jupiter jeges holdjáról, az Europáról valóban vízmolekulák lövellnek ki az űrbe.
Egy nemzetközi kutatócsoport a Hubble-űrtávcsővel közel másfél évtizeden át végzett megfigyelések adatait vizsgálta át, hogy az Europa körüli vízgőzfelhők létezését megerősítő bizonyítékokat keressen. Arra jutottak, hogy atomos hidrogént (H) tartalmazó globális exoszféra van ugyan a hold közvetlen környezetében, de víz (H2O) felhői nem feltétlenül. Eredményeiket nemrég az Astronomy & Astrophysics című folyóiratban publikálták.
Úgy tudjuk, hogy a Jupiter jeges kérgű holdja, az Europa felszíne alatt folyékony vizet tartalmazó óceán húzódik. A Cassini-űrszonda helyszíni mérései nyomán azt is tudjuk, hogy a Naprendszer kifelé haladva következő óriásbolygója, a Szaturnusz körül keringő Enceladus hold kérgének repedéseiből vízmolekulákat is kibocsátó gejzírek törnek fel. Az Europa hasonló módon történő vízkibocsátására először 2014-ben véltek bizonyítékot találni a Föld körül keringő Hubble-űrteleszkóppal végzett spektroszkópiai megfigyelések alapján. Most ezt az eredményt kérdőjelezi meg az új tanulmány. (Később az égitest déli pólusa környékéről Hubble-képeken is felfedezni véltek felhőket, ahogy arról egy 2016-os hírünkben mi is beszámoltunk. Ugyanakkor a vízgejzírekre utaló eredmény már a korabeli szakirodalomban is vitákat váltott ki. Egy 2015. januári tudósításunkban például így írtuk le a helyzetet: Talán a jelenség sokkal ritkább, mint gondolták. Ha egyáltalán létezik.)
Az Európa régóta népszerű célpont a közeli világok lakhatóságát, a Naprendszerben a Földön kívül esetleg előforduló élet létezését vizsgáló kutatók szemében. Ennek oka a Jupiter-hold globális felszín alatti óceánja. Ahol pedig víz és valószínűleg az élet fenntartásához szükséges elemek is jelen vannak, ott okkal merülhet fel az élő organizmusok előfordulásának kérdése. Nem véletlen, hogy jelenleg két űrszonda, az európai JUICE (Jupiter Icy Moons Explorer) és az amerikai Europa Clipper is a Jupiter felé tart. Az előbbi a Jupiter jeges holdjait általában, de mindenekelőtt a Ganymedest vizsgálja majd. Az utóbbit kifejezetten az Europa megfigyelésére szánták.
Korábban azt gondolták, hogy a kis sűrűségű és ezért nehezen észlelhető felhők az Europa jeges kérge alatt húzódó hatalmas globális sósvízóceánból származnak. Az elképzelések szerint az anyag a kéreg repedésein át jut el a felszínre, majd onnan közvetlenül az űrbe. Most a vízfelhők létezésének korábbi bizonyítékait részben ugyanazok a kutatók kérdőjelezik meg, akik eredetileg feltételezték azokat. Az ok, hogy mostanra több megfigyelési adat áll rendelkezésre, mint annak idején. Az Europa vízkitörései létezésének ellenőrzése érdekében a kutatócsoport a Hubble képalkotó spektrográfjával (Space Telescope Imaging Spectrograph, STIS) 14 éven át gyűjtött adatokat elemezte. Különösen az ultraibolya tartomány egy adott hullámhosszára, az úgynevezett Lyman-alfa emisszióra koncentráltak. Ezen a hullámhosszon (121,567 nanométer) a színképvonalat hidrogénatomok bocsátják ki, illetve nyelik el.
A csapat 2012 és 2014 között Lyman-alfa emissziót észlelt az Europa holdról, de a detektálás igazából a Hubble lehetőségeinek határait feszegette. Az adatok értelmezésének egyik fő nehézsége az Europa pontos elhelyezkedésének meghatározása volt: a hold pozíciójának csupán egy-két pixelnyi bizonytalansága befolyásolhatta annak megállapítását, hogy pontosan honnan is érkezik az emisszió. Az újbóli elemzés a felhők létezésének eredetileg gondolt 99,9%-os megbízhatóságát 90% alá csökkentette, amit a kutatók már nem találnak elég meggyőző bizonyítéknak az akkori állításaik alátámasztására. Ez azt jelenti, hogy bár a kutatócsoport továbbra sem tudja kizárni az Europa déli sarkvidéke körüli vízgőzfelhő létezését, de abban immár korántsem biztosak. A kérdés eldöntése valószínűleg a 2030-ban a Jupiterhez érkező Eurpoa Clipper és a 2031-ben a bolygó körüli pályára álló JUICE helyszíni vizsgálataira marad…
Kapcsolódó link:
Scientists thought Jupiter’s moon Europa was ejecting water. Now they’re not so sure (Space.com)
