A térségben keringő űrszemét komoly veszélyt jelent a geostacionárius pályán keringő műholdakra – állítja egy friss, az eddig figyelembe vetteknél kisebb törmelékdarabokat is számításba vevő tanulmány.
A Föld felszínétől mintegy 36 ezer kilométeres magasságban, az egyenlítői síkban húzódó geostacionárius pálya a bolygónk körüli térség egyik legértékesebb zónája. Itt keringenek azok a műholdak, amelyek a televíziós műsorszórást, a nemzetközi távközlést és számos meteorológiai szolgáltatást biztosítják. A pálya azért speciális, mert itt a műholdak keringési ideje megegyezik a Föld forgási periódusával, innen a bolygónak mindig ugyanaz az oldala látható, illetve a Föld felszínéről nézve ezek az űreszközök állni látszanak az égen.
Egy brit vezetéssel készült, a Journal of the Astronautical Sciences folyóiratban napvilágot látott tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a geostacionárius pályaív térsége annál is zsúfoltabb lehet, mint ahogy eddig gondoltuk. A kutatók optikai csillagászati megfigyelések révén olyan apró űrszemétdarabok nyomait fedezték fel, amelyek túl halványak ahhoz, hogy a hagyományos megfigyelési módszerekkel észlelhetők legyenek. A csoport korszerű képfeldolgozási technikákat alkalmazott, amelyekkel a korábbinál jóval halványabb objektumokat is sikerült kimutatniuk. Ennek köszönhetően akár 5 cm-es törmelékdarabokat is azonosítottak. Ezek mérete hétköznapi értelemben nem tűnik jelentősnek, de az esetleg több km/s értéket elérő relatív sebességek miatt egy ilyen ütközés is végzetes lehet például egy több százmillió dollár értékű kereskedelmi távközlési műhold számára.
A geostacionárius pálya különösen érzékeny környezet az űrszemét szempontjából, mert a nagy felszín feletti magasság miatt itt már gyakorlatilag nincs légkör, amelynek részecskéi idővel lefékeznék a törmeléket, és az a sűrű légrétegekbe lépve megsemmisülne. Ez az öntisztító hatás az alacsony Föld körüli pályáknál még működik, de itt már nem lehet hagyatkozni rá. Ami űrszemét egyszer a geostacionárius térségben keletkezik – például egy műhold meghibásodása vagy felrobbanása után –, az akár évszázadokig is veszélyt jelenthet az űreszközökre. A kutatók szerint ezért fontos a legkisebb törmelékdarabok nyomon követése is, hiszen ezekből jelenleg sokkal több lehet, mint amennyit a nemzetközi űrmegfigyelő rendszerek számon tartanak.
Az Európai Űrügynökség (ESA) űrszemétről szóló 2025-ös videójának egyik képkockája a Föld körül keringő aktív űreszközöket és három méretkategóriában a törmelékdarabok eloszlását szemlélteti. Az alacsony Föld körüli pályák mellett a geostacionárius térség a leginkább érintett. (Kép: ESA)
Az új eredmények arra is rámutatnak, hogy a geostacionárius pályára induló jövőbeli műholdak tervezésénél egyre nagyobb szerepet kap majd az űrszemét részletes felmérése. Ahogy a kutatók fogalmaznak: senki sem indulna el egy aknamezőre megfelelő aknakereső nélkül – ugyanígy nem lenne szabad műholdat indítani a geostacionárius pályára a törmelékkörnyezet alapos ismerete nélkül. A fejlettebb megfigyelési technikák és a nemzetközi együttműködés kulcsfontosságúak lesznek ahhoz, hogy az emberiség egyik legértékesebb űrbeli ,,tulajdona” hosszú távon is biztonságosan használható maradjon.
Kapcsolódó link:
