A NASA úgy tervezi, hogy még az év vége felé vagy jövő januárban visszatér a világűrbe a Boeing „sokat próbált” űrhajója.
Az amerikai űrhivatal és a gyártó Boeing cég újabb lépést tervez tenni a CST–100 Starliner űrhajó szolgálatba állítása felé. A szeptember végén bejelentett tervek szerint a Starliner még 2026 decemberében, de legkésőbb 2027 januárjában ismét elindulhat a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). A tesztrepülés eredménye alapvetően meghatározhatja a program jövőjét. Mint emlékezetes, a típusnak nem ez az első repülése, a soron következő – ezúttal űrhajósok nélkül automatikus üzemmódban tervezett – repülésnek mégis Starliner-1 a jelölése. A Starliner első személyzet nélküli repülése (Orbital Flight Test, OFT) 2019 decemberében indult és nem sikerült elérni az ISS-t. A megismételt OFT-2 (2022. május) dokkolása az űrállomáshoz megnyitotta az utat a személyzetes próbarepülés (Crew Flight Test, CFT, 2024. június–szeptember) előtt. A rá következő repülés lett volna az első szolgálatszerű út. Bár továbbra is kénytelenek kísérletezni, ráadásul újból személyzet nélkül, a logikusan adódó OFT-3 elnevezés helyett mégis megtartották az eredeti számozást. A Starliner-1 elsődleges célja a 2024-es problémás személyzetes tesztrepülés során feltárt műszaki hibák kijavításának ellenőrzése. A sikeres próba végre megnyithatná az utat a Starliner rendszeres személyszállító küldetései előtt. A NASA számára ugyanis még mindig csak a SpaceX jól bevált Crew Dragon űrhajótípusa áll rendelkezésre az ISS rendszeres személyzetcseréinek lebonyolítására.
A Boeing Starliner első személyzetes tesztrepülése 2024. június 5-én kezdődött, amikor Barry Wilmore és Sunita Williams amerikai űrhajósok elindultak az ISS felé. Az eredetileg mindössze 8–14 naposra tervezett küldetés azonban váratlanul elhúzódott. Az űrállomás megközelítése során a Starliner hajtóműrendszerében több héliumszivárgást, a manőverező hajtóművekben hibákat észleltek. Bár az űrhajó végül sikeresen dokkolt, a NASA nem tartotta kellően biztonságosnak, hogy a két űrhajós ugyanazzal a járművel térjen vissza a Földre.
A Starliner ezért 2024 szeptemberében személyzet nélkül szállt le, Wilmore és Williams pedig csak 2025. március 18-án, egy Crew Dragon fedélzetén „vendégként” térhetett haza. Az eredetileg rövid időre tervezett tesztrepülés így végül 286 napos hosszú űrutazássá vált. A NASA későbbi vizsgálata különösen súlyosnak ítélte az eseményeket. A hajtóműproblémák átmenetileg veszélyeztették az űrhajó manőverezőképességét, és a vizsgálat a műszaki hiányosságok mellett szervezeti, döntéshozatali és biztonsági problémákat is feltárt.
A NASA és a Boeing szakemberei az elmúlt két évben részletesen elemezték a hibák okait, és számos módosítást dolgoztak ki. A legfontosabb problémák a Starliner szervizmoduljának manőverező hajtóműveivel, az üzemanyag-ellátást szabályozó szelepekkel és a hajtóműrendszer hőmérsékleti viszonyaival kapcsolatosak. A vizsgálatok szerint egyes szelepek teflonból készült tömítőelemei deformálódtak, részben elzárva a hajtóanyag útját. A hajtóművek túlmelegedése tovább súlyosbíthatta a gondot. Emellett a héliumos nyomásszabályozó rendszer szivárgásait és a visszatérő kabin egyik meghibásodott hajtóművét is javítani kellett.
A fejlesztések között szerepelnek a szervizmodul hőterhelését csökkentő módosítások, áttervezett hajtóműszelepek, új fedélzeti hajtóművek, korszerűbb akkumulátorok és az ejtőernyőrendszer megbízhatóságát növelő változtatások. A hajtóművek működését gyorsabb adatgyűjtő rendszerrel is ellenőrzik majd. De nem minden fejlesztés készül el a következő, személyzet nélküli repülésig. Egyes módosításokat csak a Starliner-1 eredményeinek értékelése után véglegesítenek. A következő emberes repülésre tehát még akkor is várni kell majd, ha amúgy minden eddigi javítással elégedettek lesznek a próbautat követően.
A tervek szerint tehát a Starliner-1 2026 decemberében vagy 2027 januárjában indulhat, majd automatikusan megközelíti az ISS-t és dokkol az űrállomáshoz. (Az indítás pontos időpontját az űrhajó és a földi személyzet tényleges készültsége határozza meg.) A küldetés során a földi irányítók különös figyelmet fordítanak a hajtóművek működésére, a nyomásszabályozásra és a hőmérsékleti viszonyokra. A programban olyan manővereket is végrehajtanak, amelyek alaposan próbára teszik a hajtóműrendszert. Az így gyűjtött adatok alapján dönthetnek arról, hogy a módosítások megfelelően működnek-e, illetve szükség van-e további fejlesztésekre. A repülés ugyanakkor nem kizárólag műszaki teszt lesz: a Starliner – egyfajta extra teherűrhajóként – rakományt is szállíthat az űrállomásra.
Ha a Starliner-1 sikeresen teljesíti feladatait, a NASA és a Boeing 2028 közepére (!) tervezi a következő személyzetes küldetést, a Starliner-2-t. Ennek parancsnokául már kijelölték Warren Hoburg NASA-űrhajóst, aki korábban a SpaceX Crew-6 küldetésével már járt az ISS-en. Hogy kik lesznek a társai, azt csak később jelentik be. A Starliner-2 repülésére azonban csak akkor kerülhet sor, ha a NASA minden szükséges vizsgálatot és minősítési eljárást lezárt, és az űrhajót biztonságosnak ítéli az emberes repülésre. Tehát egyelőre még a 2028-as időpont sem tekinthető végleges indítási dátumnak…
Felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán miért folytatja a NASA a jelentős késésekkel és költségtúllépésekkel terhelt Starliner-programot, amikor a SpaceX a Crew Dragonnal 2020 óta rendszeresen és sikeresen szállít űrhajósokat az ISS-re. Elsősorban amiatt, hogy rendelkezésükre álljon két egymástól független amerikai űrbeli személyszállító rendszer. A NASA 2014-ben meghirdetett kereskedelmi személyszállítási programjának eredeti célja éppen az volt, hogy ne egyetlen szolgáltatótól függjön az Egyesült Államok alacsony Föld körüli pályára irányuló emberes űrrepülése. Ha az egyik rendszerrel műszaki probléma adódik, a másik akkor is biztosíthatja az űrállomás személyzetének váltását. A Starliner hosszabb távú szerepe ráadásul túlmutathat a Nemzetközi Űrállomáson. Az ISS nyugdíjazása ugyanis nincs már messze, a legjobb esetben sem fogják túlságosan kihasználni hozzá a Starliner kapacitásait. A jelenlegi hivatalos álláspont szerint 2030-ig (de végül kiderülhet, hogy egy kicsivel tovább is) működhet az ISS, utána a NASA kereskedelmi űrállomásokra szeretné áthelyezni az alacsony Föld körüli pályán végzett kutatásokat. Viszont ezek kiszolgálásához is szükség lesz megbízható személyszállító űrhajókra.
A Starliner eddigi repüléseihez a United Launch Alliance (ULA) Atlas-5 hordozórakétáját használták. Ennek gyártása azonban már befejeződött, és mindössze néhány példány maradt készleten, már lekötött startokkal. A NASA és a Boeing ezért azt is tervezi, hogy a Starlinert alkalmassá teszik az ULA új Vulcan rakétájával történő indításra. Ehhez viszont a Vulcant minősíteni kell emberes űrrepülésre is, ami még további fejlesztéseket és teszteket igényel. A hosszabb távú elképzelés szerint a sokat késett Starliner így az Atlas-5 kivonása után is működőképes személyszállító rendszer maradhat.
Kapcsolódó link:
NASA plans unpiloted Starliner test flight at end of year (Spaceflight Now)
