Egyetlen napon, február 12-én a Föld három pontjáról is elindítottak egy-egy nagy teljesítményű hordozórakétát. Mindegyik startnak volt valamilyen érdekessége.
Sorrendben az első start egy orosz Proton-M rakétáé volt, magyar idő szerint 9:52-kor. A helyszín a kazahsztáni Bajkonur, a hasznos teher az 5. számú orosz Elektro-L geostacionárius meteorológiai műhold volt. Az Elektro-L sorozat kezdete 2011-re nyúlik vissza. A második, harmadik és negyedik Elektro-L műholdakat rendre 2015-ben, 2019-ben és 2023-ban állították pályára.
Ez volt a veterán, és hamarosan a használatból kivonandó Proton rakéták M sorozatának utolsó olyan repülése, amelyen a Blok DM-03 jelű végfokozatot használták. A rakéta legfelső fokozatának feladata a végső pálya kialakítása. A jövőben a DM-03 végfokozatot már csak az újabb Angara-A5 rakétán használják majd, Persei/Orion néven. Ezek a repülések az észak-oroszországi Pleszeckből és a távol-keleti Vosztocsnijból indulnak majd, így február 12-én volt az utolsó alkalom, hogy ez a végfokozat Bajkonurból repült. Később a jövőbeni Szojuz-5 rakéták tetején is szerepet kaphat ez a fokozat. A Proton még hátralevő repülésein a Briz-M végfokozatot használják majd, vagy adott esetben végfokozat nélkül indítják a rakétákat.
Proton rakéta közel három éve (!) most indult először. Akkor, 2023 márciusában az Olymp-K-2 (Lucs-5X) geostacionárius katonai távközlési (valójában rádiós kémkedési célú) műholdat állították pályára Bajkonurból. Ez volt eddig a leghosszabb szünet a Proton történetében, amely két egymást követő start között eltelt. A nehézrakéta egykor a szovjet, majd később az orosz űrprogramok egyik igáslova volt. Az először 1965-ben használt típus több mint 400 indítást hajtott végre különböző konfigurációkban, 2020 óta azonban csak elvétve alkalmazták, mivel Oroszország igyekszik átállni az utód szerepét kapó Angarára.
Február 12-én a következő rakétaindítás fél órával később, 10:22-kor volt. A helyszín a Föld távoli pontja, a floridai Cape Canaveral bázis volt. A United Launch Alliance (ULA) Vulcan Centaur rakétája három amerikai katonai kémműholdat indított, amelyek ugyancsak a geostacionárius pálya térségében működnek majd. A műholdak az USA-582, -583 és -585 sorszámot kapták. Kettő közülük a Hornet avagy GSSAP (Geosynchronous Space Situational Awareness Program) sorozatba tartozik, annak 7. és 8. számú példányai. Legutóbb négy évvel ezelőtt indult a más geostacionárius műholdakat „körbeszimatoló” amerikai rendszer két példánya, amelyek élettartama a becslések szerint 5–7 év lehet.
Az USSF-87 jelű repülésnek a hordozórakéta szempontjából emlékezetes eseménye volt a Vulcan Centaur első fokozatát segítő egyik oldalsó szilárd hajtóanyagú segédrakétával (solid rocket booster, SRB) történt incidens. A felemelkedés után kb. 1 perc és 7 másodperccel a fúvóka leesett, aminek következtében törmelékfelhő keletkezett. Bár az SRB a teljes másfél perces üzemideje alatt tovább működött, az anomália aszimmetriát okozott a tolóerőben. Ezt az irányítórendszernek és a fő hajtóműveknek sikerült korrigálni, így a rakéta végül rendben pályára állította hasznos terhét.
A jelenséget valószínűleg a fúvóka átégése okozta, amihez hasonló problémát a Vulcan rakéta második, 2024. októberi indításánál is tapasztaltak.
Harmadikként az európai Ariane-6 rakéta indítását említjük február 12-éről. Ennek időpontja magyar idő szerint 17:45 volt, a helyszín pedig a Francia Guyana-i Kourou űrközpont. Az izgalmat itt az okozta, hogy most először alkalmazták az új európai nehézrakétát az Ariane-64 konfigurációban, vagyis 4 oldalsó gyorsítórakétával felszerelve. A korábbi startoknál, eddig öt alkalommal, a kisebb tolóerejű Ariane-62 szolgált, az első fokozatán csak 2 SRB-vel. Ugyancsak most először használtak hosszú (20m-es) orrburkolatot Ariane-6 rakétán. Ennek és kisebb, 14 m-es változatnak is 5,4 m az átbérője.
Az Ariane-64 változat első repülése (VA267). (Forrás: ESA / YouTube)
A két további P120C segédrakéta alkalmazásával az Ariane-6 kb.21,6 tonna tömeget tud alacsony Föld körüli pályára juttatni, ami több mint kétszerese annak a 10,3 tonnának, amelyet az Ariane-62 konfiguráció tesz lehetővé.
A hasznos teher ezúttal 32 KuiperSat műhold volt az Amazon Leo (korábbi nevén Project Kuiper) megrendelésére. Ezzel sikeresen folytatódott az Amazon alacsony pályás internetszolgáltató műholdseregének kiépítése.
Kapcsolódó linkek:
Proton-M launches Elektro-L No.5 on its final mission with Blok-DM upper stage (nasaspaceflight.com)
ULA launches first mission of 2026 with USSF-87 aboard Vulcan – SRB issue observed (nasaspaceflight.com)
Inaugural Ariane 64 launches Amazon Leo satellites from Kourou (nasaspaceflight.com)
