Háromrészes sorozatunkat záró mostani cikkünkben az új orosz űrhajóról, űrállomásról, valamint Bajkonurról és Vosztocsnijról lesz szó.
Az orosz űrtevékenység helyzetét és jövőjét áttekintő sorozatunk első részében a 2025-ös évvel foglalkoztunk. A másodikban áttekintettük a 2026-ban bemutatkozó rakétákat. Mostani záró cikkünkben az új orosz űrhajóról, űrállomásról, valamint Bajkonurról és Vosztocsnijról lesz szó.
A második rész elején ezt írtuk: Persze, ha a terveket tekintjük, akkor alapvetően akár optimisták is lehetünk. Politikai marketing szintjén ugyanis az orosz „űrjövő” továbbra is „fényes”, hisz az orosz tervek szerint „hamarosan” új rakéták mutatkoznak be (pl. a Szojuz-5), és pár év múlva szolgálatba áll az új űrhajó („Orjol”, lánykori nevén PTK „Fegyeracija”), illetve a ROSZ orosz űrállomás.
Új orosz űrhajó
Az új orosz űrhajó fejlesztése még 2006-ban, mint közös orosz–európai projekt indult, ám a CSTS (Crew Space Transportation System) tervből nem lett semmi, az együttműködés 3 évvel később megszakadt. 2010-től az oroszok már saját erőből folytatták a munkát, immár PPTS (Prospective Piloted Transport System, magyarul: jövőveli pilótás szállítórendszer) néven. Ahogy az időben haladtunk, folyamatosan változtak a specifikációk és a nevek (jött a PTK NP). Ami maradt, az a csúszások és a költségnövekedés.
2016-ban az űreszközt már mint Fegyeracija (Szövetség) emlegették, majd pár éve megkapta az Orjol (Sas) nevet. A 2020-as tervek szerint az új űrhajó eleinte Bajkonurból, később Vosztocsnijból indulna. Az Orjolt szállító rakéta alacsony pályára (LEO) 17 tonnát indíthat, így az Orjol (űrállomáshoz repülve) lehet nehéz is, de ami fontosabb, sok üzemanyagot és ellátmányt vihet. Az Orjol önálló repülés esetén 30, míg űrállomáshoz kapcsolva 360 napig működhet, pilótafülkéje többször használható lesz. Fedélzetén tipikusan 4 űrhajós tartózkodna, ekkor nagy mennyiségű ellátmányt is szállíthat. Vészhelyzeti mentésnél akár 6 űrhajóst is lehozhat az orosz űrállomásról. Az űrhajó műszerfalát színes képernyők uralják, ülései a pályán való keringés idején összecsukhatóak. Egyértelmű tehát, hogy a Szojuzokhoz képest generációs ugrás lesz.
2020-ban első (személyzet nélküli) repülését 2023-ra (tehát egy évvel a rakéta bemutatkozása után), az első pilótás repülését 2025-re várták. Most ott tartunk, hogy az Orjol legjobb esetben is csak 2028-ban mutatkozna be személyzet nélkül. A fejlesztés nagyon vontatottan halad. Egyelőre sem startmegszakítási (mentőrakéta), sem – egy akár másik rakétával végzett – ballisztikus repülési tesztnek sincs pontos dátuma, bár optimista nyilatkozatokat lehetett hallani arról, hogy az elsőre akár az idei évben sor kerülhet. Meglátjuk. Mindenesetre ha így is lesz, és az Orjol fejlesztése már nem szenved el nagyobb késést, akkor is csak 2029-ben repülhet LEO pályán űrhajósokkal, és akkor hol van még az első repülés a Holdhoz! (Igen, az Orjol – hasonlóan az új kínai űrhajóhoz vagy a korabeli Apollóhoz – mind alacsony Föld körüli pályás, mind Hold körüli pályás repülésre alkalmas lehet.) A 2029-es optimista dátum is azt jelenti, hogy az új orosz űrállomást (lásd később) eleinte a jó öreg (de többször modernizált) Szojuzok és Progresszek fogják meglátogatni. Szóval akiknek az amerikai SLS/Orion, vagy a CST-100 Starliner, illetve az indiai Gaganján (Gaganyaan) programok kapcsán a kabaré vagy bohózat kifejezések jutnak az eszébe, nyugodtan ide teheti az immár 15 éve fejlesztés alatt lévő Orjolt is.
Az új orosz űrállomás
Az új orosz űrállomás története is inkább hasonlít az Orjol űrhajóéra, mint mondjuk a SpaceX Dragonjáéra. Eddig minden ez, csak nem sikertörténet. Pár évvel ezelőtt még ott tartottunk, hogy az űrállomás valamennyi eleme új gyártású, vagy már legyártott modulok átalakításával született „nullkilométeres” modul, illetve blokk lesz. Alapvető elvárás volt, hogy a – szintén sokféleképpen hívott, jelenlegi nevén ROSZ – modulűrállomás poláris (!) pályán keringjen. Ez elsőre meglepőnek tűnhet, de ha egy földgömbre az északi pólus irányából nézünk rá, azonnal nyilvánvaló az ok. Oroszország területe teljes egészében az északi féltekén, nagy része Pécs szélességétől északabbra, és – kisebb, de így is igen jelentős – része az északi sarkkörtől északabbra fekszik. Oroszországnak tehát stratégiai fontosságú az északi sarkvidéki területek megfigyelése. A térképre nézve az is nyilvánvaló, hogy Vosztocsnij elhelyezkedése ideális egy ilyen pálya esetén, hisz a ROSZ moduljait és az Orjol űrhajókat szállító rakéták (északi indítási irány esetén) gyakorlatilag végig honi és lakatlan területek felett haladhatnak. (Vosztocsnijtól északra a végtelen szibériai erdőségekben csak egyetlen jelentős lakosságszámú város létezik, a másfél debrecennyi Jakutszk.) Persze a poláris pályával van egy komoly probléma. Itt a kozmonautákat a „szokásos” – Mir, Nemzetközi Űrálomás (ISS) – inklinációjú pályákon tapasztaltaknál sokkal nagyobb sugárterhelés érné. De sokáig úgy tűnt, a stratégiai érdekek ezt a problémát felülírják.
Ám 2025 legvégén minden megváltozott. Az, amit már pár éve sejteni lehetett, a (szakma)politikai vezetés számára is nyilvánvalóvá vált. Az ukrajnai háború olyan szintén véreztette ki az orosz gazdaságot, a hadigazdaságra állás olyan sokba kerül, hogy ennek az űrhajózás is kárát látta. Egyszerűen nincs annyi pénz, hogy egy új modulűrállomást építsen Oroszország. A megoldás egy olyan öszvér lesz, ahol az apa egy aggastyán, az anya pedig egy fiatal menyecske. A decemberben bejelentett tervek szerint a ROSZ nem poláris pályán, hanem „ISS-pályán” fog megépülni. Elemei jelentős része pedig nem új építésű lesz, hanem a már a világűrben (ISS-modulként) működő modulokat fogják újrahasznosítani.
A NASA jelenlegi elképzelései szerint legkorábban 2028-ban – a SpaceX által épített, egyszer használatos „lefékező űrhajóval” – megkezdik az ISS fokozatos süllyesztését. A cél, hogy másfél-két év alatt, lépésről lépésre, de kontrollált módon vezessék a Nemzetközi Űrállomást egyre alacsonyabb pályára, hogy a végén erőteljes fékezéssel vezessék be a csendes-óceáni „űreszköztemetőbe” az esetleg el nem égő darabokat.
Nos, ennek megfelelően az oroszok úgy számolnak, hogy legkorábban akár már 2028-ban lekapcsolnak és pályán tartanak néhányat a legfiatalabb orosz modulok, blokkok közül. Ezek kapcsolódnának hozzá a legkorábban 2027-ben, Bajkonurból, Proton-M rakétával indítható új gyártású NEM-1 modulhoz. Ez egy kombinált vezérlő-, energetikai és tudományos modul lenne – tulajdonképpen a ROSZ szíve és agya. Ősét eredetileg még 2024-ben indították volna az ISS-hez, ám végül az átalakítása mellett döntöttek, hogy a ROSZ része lehessen. A terv az, hogy 2027-ben az ISS-hez kapcsolják. Majd – miután ott beüzemelték – legkorábban 2028-ban ezt, valamint az ISS orosz szegmensének Nauka (MLM-A) és Pricsal (több dokkolóhelyes) modulját együtt, egyetlen modulűrállomásként kapcsolnák le, és távolítanák el az ISS-től. Ez azt jelenti, hogy az „új” ROSZ első három blokkja közül akkor kettő már közel tíz éves lesz (!), hisz a Naukát és a Pricsalt még 2021-ben állították pályára. (A Nauka ráadásul előtte vagy két évtizeden át épült… – A szerk.)
A későbbi tervekben az szerepel, hogy a ROSZ-hoz lesznek indítások Vosztocsnijból is és Bajkonurból is. Az előbbiből indulnának Angarával a nehéz modulok és a Progressz teherűrhajók. Az utóbbiból pedig (a Proton-M/NEM-1-en kívül) a Szojuz-2 rakétákkal a kisebb blokkok (pl. zsilipkamra/űrsétablokk) startolnának, illetve a személyszállító Szojuzok. Ez a döntés gyakorlatilag azon pletykák igazolása, hogy az Orjol késései miatt Vosztocsnijban lassítják azon létesítmények és eszközök fejlesztését, amelyek a személyzetes programokhoz kellenének, illetve hogy késleltetik az (Orjolt szállító) Angara „human rated”, azaz személyzet szállítására alkalmas minősítését.
Összefoglalva: egyelőre csak az biztos, hogy semmi nem biztos, azon kívül, hogy akár egy fél évtized is eltelhet úgy, hogy az orosz kozmonauták még mindig Szojuzokkal repülnek egy olyan újnak nevezett űrállomásra, amelynek egyes moduljai akkor már közel 20 évesek lesznek. Igaz, így Moszkva továbbra is fenntarthatja folyamatos személyzetes jelenlétét a Föld körüli pályán, és valamikor majd csak lesz pénz az újabb modulok befejezésére és pályára állítására, azzal együtt pedig a Nauka és a Pricsal leválasztására.
