Ma elindult a Nemzetközi Űrállomáshoz a legújabb Progressz teherűrhajó az orosz kezelésben levő kazahsztáni starthelyről.
A hír nem is lenne olyan horderejű, ami indokolná, hogy külön cikket szenteljünk neki a megújult Űrvilágon. A Progressz MSZ-33 (amerikai sorszámozással 94P) mostani indításának hátterében azonban egy olyan jelentős javítási munka áll, amelyről érdemes néhány szót ejteni.
Mint emlékezetes – és annak idején mi is beszámoltunk róla –, tavaly november végén a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) háromfős személyzetváltást szállító Szojuz MSZ-28 startja során súlyos károk keletkeztek az egyetlen olyan indítóállásban, ahonnan Oroszország embereket szállító űrhajóit, valamint az ISS-re utánpótlást vivő teherűrhajóit felbocsáthatják. A kulcsfontosságú infrastruktúra annyira megrongálódott, hogy az akkori hírek szerint akár két éven át is eltarthatott volna a felújítása. Most március elején viszont a Roszkoszmosz bejelentette, hogy sikerült végezniük a munkálatokkal. Ezzel elhárult az akadály a Progressz MSZ-33 felbocsátása elől, amelyet eredetileg még tavaly decemberre terveztek. A teherűrhajó így március 22-én magyar idő szerint 12:59-kor felemelkedhetett a bajkonuri 31-es indítókomplexumból, egy Szojuz-2.1a hordozórakétával.
A Szojuz MSZ-28 még 2025. november 27-én indult az ISS felé, rajta Szergej Kugy-Szvercskov és Szergej Mikajev orosz, valamint Christopher Williams amerikai űrhajósokkal. Az ő szemszögükből minden a legnagyobb rendben zajlott, órákkal később sikeresen dokkoltak az ISS-hez és megkezdték mintegy nyolc hónaposra tervezett munkájukat. Eközben a Földön hamar világossá vált, hogy a startállást elhagyó Szojuz-2.1a rakéta váratlanul súlyos károkat hagyott maga után: a rakéta mobil kiszolgálóplatformjának acélszerkezete az indítóállás alatti lángterelő teknőbe omlott.
Ez a többszintes, kb. 19 m hosszú és széles, nagyjából 17 tonnás szerkezet hozzáférést biztosít a rakéta hajtóműveihez és hátsó rendszereihez a felszállás előtt. Indításkor az indítóállás oldalán elhelyezkedő üregbe húzódik vissza, hogy megkíméljék a rakétából nagy sebességgel távozó égéstermékek hatásától. Ezúttal azonban a szerkezetet a visszahúzás után nem rögzítették megfelelően, így az elmozdult a helyéről és több métert zuhant az árokba, jelentős deformációt szenvedve. Az incidens komoly aggodalomra adott okot, hiszen valójában ennek az egyetlen starthelynek az épségén múlik az oroszok részvétele az ISS programjában.
A Roszkoszmosz haladéktalanul neki is látott a javításnak, a rendelkezésre álló alkatrészek felhasználásával. A feszített ütemtervvel kapcsolatban szakmai körökben eredetileg némi kétely fogalmazódott meg, tekintettel a megsérült szerkezet méretére és cseréjének összetettségére. Ezúttal azonban az orosz űrügynökségnek szerencséje volt, hogy a Szojuz rakétaváltozatokat kiszolgáló rendszereket olyan hosszú ideje használatban tartják. A most felhasznált tartalék részegységek ugyanis az 1970-es évekre visszanyúló, befejezetlen felújításokból maradtak meg.
A javítást így is komoly mérnöki kihívások nehezítették, hiszen az eredetileg a korábbi rakétaváltozatokhoz tervezett egységeken módosításokat kellett végezni, hogy illeszkedjenek a modernebb hardverhez. A technikusok azzal a feladattal is szembesültek, hogy hatalmas alkatrészeket kellett mozgatniuk egy szűk nyíláson keresztül, amelyben azok alig fértek el. Több mint 150 szakember dolgozott intenzíven a projekten, elvégezték többek közt 2350 négyzetméternyi szerkezet előkészítését és festését, az összes rögzítőelem cseréjét, az elektromos rendszerek teljes korszerűsítését, a mechanizmusok ellenőrzését és szervizelését, valamint több mint 250 méternyi hegesztési munkát. Így sikerült a kár felmérésétől számított kevesebb mint két hónapon belül – jóval gyorsabban, mint amire sok megfigyelő számított – végezni a javításokkal. Ez tette lehetővé az új Progressz teherűrhajó startját is, amelynek alkalmával nyilván különös figyelmet fordítottak a rögzítésekre…
A Progressz MSZ-33 egyébként a szokásos kb. 2,5 tonnányi ellátmányt szállítja az ISS-re. A Poiszk modul felső (a Földdel átellenes) oldalához csatlakozik majd, ahonnan március 16-án távolították el a kettővel korábbi teherűrhajót, a Progressz MSZ-31-et. Ebben az űrállomásra szánt hajtóanyag-utánpótlás, valamint ivóvíz, levegő, élelmiszer, alkatrészek, a személyzetnek szánt használati eszközök és tudományos kísérleti felszerelések is helyet kaptak. A mostani sikeres bajkonuri starttal remélhetőleg helyreáll a Nemzetközi Űrállomás orosz részről való ellátása, mind a teherszállító, mind a szokásos személyzetcserét bonyolító repülésekkel.
A Bajkonuri 31/6-os indítóállás minden bizonnyal továbbra is az egyetlen olyan hely marad, amely alkalmas az ISS-hez történő orosz indításokra egészen addig, amíg az űrállomás működését le nem állítják. Az Egyesült Államok Kongresszusa a közelmúltban olyan rendelkezést hozott, amely lehetővé teszi az eddigi 2030-as céldátum helyett az ISS működésének 2032. szeptember végéig történő meghosszabbítását. A kereskedelmi alapon készülő alternatívák az alacsony Föld körüli pályán végzendő kísérletekhez a reméltnél lassabban készülnek, így az újabb üzemidő-hosszabbítással talán kihúzhatják majd azok tényleges beindulásáig. Ha ez valóban így lesz, az oroszok valószínűleg továbbra is használni fogják az ISS-t a program végéig – annál is inkább, mert ők sem állnak jól az új ROSZ űrállomásuk készítésével. Amíg pedig az ISS működik, addig a Progressz és Szojuz űrhajók folyamatos repülésének lehetősége kritikus lesz az orosz emberes űrrepülési program működőképességének fenntartásához. (A ROSZ-t részben már Vosztocsnijból is ki tudják majd szolgálni.)
Ami a sokkal közelebbi jövőt illeti, a következő Progressz indítás Bajkonurból már április 25-re várható (MSZ-34), emberekkel pedig a Szojuz MSZ-29 startol legközelebb, a tervek szerint július 14-én.
Kapcsolódó linkek:
Baikonur Launch Pad restored, clearing path for Progress MS-33 ISS Mission (nasaspaceflight.com)
Progress MS-33 set to resume Russian flights to ISS from repaired pad (nasaspaceflight.com)
