A hazaúton a tervek szerint három hajtóműgyújtásra kerül sor, annak érdekében, hogy a Föld légkörébe majd a kívánatos szögben és sebességgel lépjenek be.
Az utolsó hajtómű-bekapcsolásra mintegy 5 órával azelőtt fog sor kerülni, hogy az Orion kabinja elérné a Föld légkörét. Nem sokkal ezután szétválasztják az amerikai gyártású űrkabint és az európai építésű műszaki-hajtóműegységet (European Service Module, ESM). Ez utóbbi egy kissé eltartó pályára kerül, és majd elég a Föld sűrű légkörében.
Ezután a pilótafülkén található kis (helyzetbeállító) fúvókák rövid gyújtásaival a kabint olyan helyzetbe fordítják, hogy a mozgás iránya szerint a hővédő pajzs előre nézzen. Nagyjából 120 km-es magasságban a kabin elkezd felizzani és ezzel együtt lassulni. A hőmérséklet a hővédő pajzson elérheti majd a 1650 Celsius-fokot. Ekkor a kabin körüli plazma miatt lehetetlenné válik a rádiós kommunikáció.
A 2022-ben még személyzet nélkül repült Artemis-1 küldetés Orionjának hőpajzsa lényegesen jobban sérült, mint azt az előzetes modellek alapján várták. A kabin megérkezett, és az is nyilvánvaló volt, hogy ha emberek lettek volna a fedélzeten, ők ebből semmit nem vettek volna észre, nem sérültek volna. Ettől függetlenül a NASA komolyan elemezte a kérdést – többek között emiatt is szenvedett jelentős csúszást az Artemis-2. A sérülések magyarázata az, hogy a hővédő anyagban lévő kis zárványok gázokat termeltek és „kipukkangattak”, mintegy belülről bontva a hővédő borítást. Végül oda jutottak, hogy nem kell új pajzs, a konstrukció megbízható. Ugyanakkor az Artemis-2 másféle pályán fog belépni a légkörbe, mint az automatikus Artemis-1 kabin! Ez a pálya meredekebb lesz, ami a személyzetnek kissé nagyobb g-terhelést jelent majd, ugyanakkor a légkörön átszáguldás és a felforrósodás rövidebb ideig fog tartani.
De hogyan zajlik a légköri visszatérés utolsó szakasza? Mintegy 7600 m magasan megkezdődik az ejtőernyős fékezés. Először két, egyenként mintegy 7 m átmérőjű stabilizáló ernyő nyílik ki. Ezek feladata egyrészt a kabinnak a főernyők nyitásához megfelelő helyzetbe állítása, másrészt egy olyan sebességre (500 km/h) lassítása, hogy a nagyméretű főernyők a nyitáskor ne szakadjanak szét. Nagyjából 3000 méteren és 210 km/h-sebességnél leválasztják a két stabilizáló ernyőt, majd pirotöltetek kilőnek három, egyenként 330 cm átmérőjű kihúzóernyőt, amelyek teljes méretre lobbanásukkal együtt kihúzzák a tokból a három (35 m átmérőjű) főernyőt. Ezek a 27 km/h-s (7,5 m/s) sebességig lassítják a kabint, amely majd ezzel a sebességgel csobban a Csendes-óceánba.
Az Artemis-2 Orion kabinjának ejtőernyőnyitási szekvenciája. (Képek: NASA / Chutes.nl)
Az Artemis-2 négy utasa – Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen – a tervek szerint magyar időben április 11-én 2:07 körül érkezik meg a kaliforniai San Diego partjai közelébe, lezárva ezzel több mint 9 napos, űrtörténelmi jelentőségű küldetésüket.
Kapcsolódó cikkek:
Négy űrhajóssal úton az Artemis-2
Hamarosan indulhat az Artemis-2 (1. rész)
Hamarosan indulhat az Artemis-2 (2. rész)
Kapcsolódó link:
Artemis-2 (NASA)
