A 2030-as évek elején a Jupiterhez érkező európai és amerikai űrszondák 2025 végén jókor voltak jó helyen, hogy egyszerre két eltérő nézőpontból vizsgálják a 3I/ATLAS csillagközi üstököst.
A szóban forgó űrszondák egyike az Európai Űrügynökség (ESA) által 2023-ban felbocsátott JUICE (Jupiter Icy Moons Explorer). A másik a NASA Europa Clipper szondája, amely 2024 vége felé indult útnak. Az előbbi 2031-ben, az utóbbi 2030-ban áll majd pályára a Jupiter mellett, hogy egyszerre kutassák az óriásbolygót, valamint annak jeges holdjait.
A két, jelenleg a Naprendszerben „bolyongó” űrszondában van még egy közös vonás. Az amerikai Southwest Research Institute (SwRI) vezetésével mindkettőre felkerült egy az ibolyántúli tartományban érzékeny képalkotó spektrográf (UV imaging Spectrograph, UVS), amelynek eredeti célja a Jupiter felsőlégkörének, sarki fényeinek, a jeges holdak exoszférájának a tanulmányozása. A lefedett hullámhosszak tartománya 55-től és 210 nm-ig terjed, a színképi spektrális felbontás 0,6 nm. A JUICE esetében az elérhető térbeli felbontás a Jupiternél 250 km-es, a Ganymedes hold közelében a 500 m-es.
2025 végén a JUICE, illetve az Europa Clipper UVS műszerével az SwRI kutatói célba vették a nevezetes 3I/ATLAS csillagközi üstököst. (Annak űreszközökkel végzett számos korábbi, többek között a JUICE navigációs, majd tudományos kamerájával történt megfigyeléseiről mi is beszámoltunk.) A két szonda összehangolt méréseinek megszervezését nagyban segítette, hogy mindkét műszeres csoportot ugyanaz a kutatóintézet vezeti. Most sikerült először egyidejűleg képet alkotni egy üstökösmag mindkét féltekéjéről, detektálva annak ultraibolya sugárzását.
2025 novemberében a 3I/ATLAS üstökös elhaladt az ESA JUICE és a NASA Europa Clipper űrszondája között. Egymáshoz képesti helyzetüket ez a rajz szemlélteti „felülnézetből”. (Kép: NASA / ESA / SwRI)
A mostanáig mindössze harmadik azonosított csillagközi objektum, a 3I/ATLAS – jelölésében a 3-as szám és az I betű (interstellar) erre utal – 2025 közepén került a Naprendszerünk közelébe. Az ATLAS név eredete a felfedező műszerre vezethető vissza, ugyanis a 3I/ATLAS üstököst először a chilei Río Hurtadóban található ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) automata teleszkóp észlelte, 2025. július 1-jén. Az égitest hónapokon át nem csak a tudományos érdeklődés középpontjában volt, hiszen felröppent az a minden tudományos alapot nélkülöző spekuláció, hogy egy csillagközi űrhajóról lehet szó. A 3I/ATLAS 2025. október végén ért a Naphoz legközelebb, azóta hiperbolikus pályáján távolodik. A Földhöz képest 269 millió km-es legkisebb távolságban (a közepes Nap–Föld távolság kb. 1,8-szerese) repült el, 2025. december 19-én.
Ahogy a csillagközi eredetű üstökös elhaladt a JUICE és az Europa Clipper között, a két UVS műszer meg tudta mérni a mag hidrogén-, oxigén- és szén-dioxid-kibocsátását. Ezek az elemek akkor keletkeznek, amikor az üstökös magjából kilépő gázok a napfény hatására atomokra esnek szét (disszociálódnak).
Az UVS megfigyelései szerint a 3I/ATLAS csillagközi üstököst a vártnál magasabb szén-dioxid-kibocsátást mutatott, különösen a naprendszerbeli üstökösökhöz képest. Az oxigénre és hidrogénre utaló színképvonalak információt hordoznak a víz kibocsátásáról közvetlenül azután, hogy az üstökös pályáján a legközelebb került a Naphoz. (Kép: NASA / ESA / SwRI)
Az üstökös kómája ritka gázból és porból tevődik össze. A 3I/ATLAS megfigyelése izgalmas extra tudományos program volt, hiszen egyik űrszonda tervezésének idején sem számítottak arra, hogy ilyen különleges meglepetéscélpont kerül az útjukba. Ráadásul ez volt az első alkalom, hogy egyszerre, egy időben, két irányból figyelhették meg egy üstökös kómáját. Az Europa Clipper az üstökös éjszakai oldalát látta, számottevő mennyiségű porral, míg a JUICE főként a gerjesztett gázt figyelte meg a napsütötte oldalon.
A JUICE űrszonda UVS műszere 2025. november 25-én gázt és port észlelt a 3I/ATLAS magjától több mint 5 millió km-re, amikor az üstökös jelentősen elhalványult a november 2-i állapotához képest. A kép látható fekete foltok helyén fényes háttércsillagok voltak, amelyeket az üstökös jobb megfigyelhetősége miatt eltávolítottak. (Kép: NASA / ESA / SwRI)
Az üstökösmagok jórészt vízjégből, szárazjégből (azaz CO2-jégből), valamint más anyagokból állnak. A Naphoz közeledve felmelegszenek, alkotóelemeik a világűrbe jutnak. A kutatók a 3I/ATLAS esetében a korábbi várakozásokat meghaladó mértékű szén-dioxid-kibocsátást észleltek, különösen a saját Naprendszerünkből származó jellegzetes üstökösökhöz képest, ami megerősíti a csillagközi üstökös eredetével és összetételével kapcsolatos egyéb megfigyelések hasonló megállapításait. A kibocsátás változásainak több napon át tartó megfigyelése azt is feltárta, hogyan változtak az összetevők az arányai, és hogyan fejlődött az üstökös a Naprendszeren keresztül való utazása során. A naprendszerbeli üstökösökkel való összevetés azt is segíthet megérteni, hogy a 3I/ATLAS kialakulásának helyszíne hasonló volt-e a miénkhez, vagy lényegesen eltér attól.
Maga a koordinált megfigyeléssorozat végrehajtásának ténye is érdekes volt. Hasznos tapasztalatokat szereztek abban a tekintetben, hogy hogyan tudja a két projekt összehangolni a megfigyelési terveit. Erre a programjuk későbbi fő szakaszában, a Jupiter körül is szükség lesz.
Kapcsolódó linkek:
Two spacecraft observed both hemispheres of interstellar comet simultaneously (SwRI)
3I/ATLAS (Wikipedia)
