Biztató eredményekkel zárult a SpaceX Starship–Super Heavy rendszerének újabb – az előzőekhez hasonlóan még mindig szuborbitális – próbarepülése.
Ma magyar idő szerint 0:51-kor (a texasi helyszínen még július 24-én estefelé) ismét a levegőbe emelkedett a valaha épített legerősebb rakéta, a SpaceX Starship–Super Heavy rendszere. A 121 m magas, kétfokozatú óriás első fokozata, a Super Heavy 33 darab metánüzemű Raptor hajtóműve közül ezúttal mindegyik rendben beindult. Így nem kellett még a felemelkedés előtt megszakítani az indítási folyamatot, ahogyan az az eredeti, július 16-ra tervezett kísérlet alkalmával történt. Akkor a fedélzeti számítógép négy hajtómű leállása miatt állította le a startot.
Az egy hetes csúszást okozó hibát orvosolták, de az indítást először a kedvezőtlen időjárás miatt egy nappal el kellett halasztani. A mostani volt a harmadik generációs (V3) Starship második tesztrepülése, amelynek során igyekeztek javítani a májusi bemutatkozó repülés hibáit. Akkor az első fokozat elvétette a leszállási célpontját, a második fokozat szerepét betöltő Starshipen pedig egy hajtómű túl korán állt le (de teljesítményét sikerült pótolni).
Ezúttal a Super Heavy fokozat a felszállás és a leválás utáni visszafordulás során is a tervek szerint teljesített. A Mexikói-öböl felé visszaereszkedve azonban most is gondok adódtak: a tervezett 13 hajtóműből csak 10 indult újra, a felszín elérésének pillanatában pedig ezek közül már csak 5 működött. Emiatt a fokozat a vártnál nagyobb sebességgel csapódott a Mexikói-öböl vizébe. A feladatát elvégző Super Heavy fokozatot hosszú távon arra tervezték, hogy visszatérjen az indítótoronyhoz, ahogyan arra a korábbi próbarepülések során már volt is példa. Ott hatalmas mechanikus karok kapnák el, még a levegőben. Ehhez azonban lassú, ellenőrzött végső ereszkedési fázisra van szükség, ami összetett feladat. Ezért a SpaceX ezúttal biztonsági megfontolásból a vízre való leszállást választotta a harmadik generációs rakéta első repüléseinél. Amint a májusi és a mostani események is mutatják, ez az óvatosság nem volt indokolatalan.
A Starship felső fokozat mind a hat Raptor hajtóműve hibátlanul működött a világűrbe való emelkedés során. A mostani szuborbitális repülése alatt a Starship 20 darab harmadik generációs Starlink V3 műholdat vitt magával, egyenként kibocsátva azokat egy, az orr közelében található rekeszből. Ezzel valós körülmények között tesztelte az adagolórendszert. Hat műholdat kamerával is felszereltek, hogy megfigyeljék a Starship hővédő burkolata csempéinek az állapotát. Ez segíti a szakembereket abban, hogy felmérjék, mennyire hasznos egy ilyen videós ellenőrzés a jövőbeli járművek állapotának helyszíni felmérésében.
A Starshipet egyébként úgy tervezték, hogy egyszerre 60 Starlink V3 műholdat vihessen magával, amelyeket egy a PEZ-cukorkák adagolójához hasonlítható rendszerrel önállósíthat. A mostani 20 felvitt műhold – a hordozóeszköz szuborbitális pályája miatt – nem maradt az űrben. Az eredeti terveknek megfelelően beléptek a sűrű légkörbe és megsemmisültek.
A tesztsorozat részeként a Starship rövid időre újraindította az egyik Raptor hajtóművét. Ez a képesség elengedhetetlen lesz a jövőbeli holdi küldetések során.
A Starship most is az Indiai-óceán fölött lépett vissza a légkörbe, vagyis – mozgásának szuborbitális jellegéből adódóan – nem tett meg egy teljes keringést sem a Föld körül. A hasáról függőleges helyzetbe fordulva, 1 óra 5 perccel a texasi indítása után látványos, rakétás fékezéssel végrehajtott landolással ért vizet Ausztráliától északnyugatra. Ez volt az első alkalom, hogy a Starship a vízre való leszállás után teljesen épen maradt, és a fedélzeti kamerák nagy része is továbbra működött.
A Starship mostani teljesítménye összességében kedvező hír a NASA számára, az űrügynökség ugyanis a felső fokozat egy változatára építi az Artemis-program első emberes holdraszállásának a tervét. A holdi leszállásokhoz a SpaceX-nek akár 15 Starship–Super Heavy rendszert is fel kell majd bocsátania Föld körüli pályára, hogy feltöltsék üzemanyaggal a leszállóegységet, mielőtt az a Hold felé indulna, hogy az Orion űrhajóban érkező utasok közül kettőt eljuttasson az égitest felszínére, függőlegesen landolva a Hold déli pólusa közelében. Az első ilyen leszállást 2028-ra tervezik, így a SpaceX-nek fel kell gyorsítania a tesztrepülések sorozatát, hogy a járművet emberes űrrepülésre alkalmassá minősítsék.
Kapcsolódó hír, hogy az amerikai Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (számvevőszék, Government Accountability Office, GAO) friss jelentése szerint a SpaceX komoly kihívásokkal néz szembe a Starship–Super Heavy rutinszerű használatára való felkészítése során. (A hivatal már korábban is kritikus volt az Artemis ütemezésével kapcsolatban.) A jelentés kiemelt kockázatként nevezi meg a kriogénüzemanyag-kezelési technológiák fejlesztését, mivel a holdi küldetések terve több Starship jármű közötti, alacsony Föld körüli pályán történő üzemanyag-átadást igényel, mielőtt a leszállóegység a Hold körüli pályán dokkolhatna az Orionnal. Ezen túl aggodalomra ad okot a fejlesztés alatt álló, továbbfejlesztett Raptor hajtóművek végleges kialakítása is. A GAO szerint a SpaceX több mint egy évvel csúszik az eredeti ütemtervhez képest.
A NASA-nak van egy B-terve is az Artemis-4 holdraszállásra. A Blue Origin ugyanis szintén dolgozik a saját holdkomprendszerén. Ezt a cég New Glenn rakétája juttatná fel, és szintén űrbeli üzemanyag-feltöltést igényel. Ha a Starship-alapú leszállóegység esetleg nem készülne el időben, a NASA a Blue Origin megoldására is támaszkodhat – feltéve persze, ha az kész lesz addigra. A New Glenn harmadik példányának statikus hajtóműtesztje során ugyanis a rakéta nemrég, május végén felrobbant, gyakorlatilag megsemmisítve a járművet és súlyosan megrongálva az indítóállást. A cég az év végéig szeretné felújítani a tesztrepüléseket.
Eközben a NASA a jövő éviben az „átszámozott” Artemis-3 küldetésre készül, alacsony Föld körüli pályán. Négy űrhajóst indítanak egy Orion fedélzetén, hogy teszteljék a Hold körüli dokkolási manőverekhez szükséges eljárásokat. A legénység a tervek szerint egy Blue Origin holdkomppal dokkol majd, továbbá egy módosított sorozatgyártású Starshippel is találkoznak, de az űrhajósok nem szállnak át oda.
Kapcsolódó linkek:
Super Heavy-Starship rocket chalks up mostly successful test flight (Spaceflight Now)
