A SpaceX nagy sikerű, 2010-ben bemutatkozott, részben többször újrafelhasználható, kétfokozatú hordozórakétája megkerülhetetlen szereplővé vált a kereskedelmi műholdindítások piacán.
A Falcon-9 rakéta sikeres repüléseinek száma megközelíti a 700-at. Ez a típus rendelkezik a legtöbb indítással a jelenleg is aktív használatban levő hordozórakéták között. Nevezetes a megbízhatóságáról és sűrű indításairól. Az iparágnak azonban lassan érdemes lesz felkészülnie arra az időszakra, amikor már nem lesz Falcon-9. A SpaceX jelenlegi „igáslova” ugyanis nem marad örökké szolgálatban, és a vég nem is feltétlenül a nagyon távoli jövőben következhet majd be. A vállalat a következő néhány évben fokozatosan kivezetheti a Falcon-9-et a kereskedelmi indításokból, és a piaci szereplőknek már most is nehéz 2028 utáni új indítási lehetőségeket lekötniük.
Ez azért érzékeny kérdés, mert a Falcon-9 nem egyszerűen csak egy a megrendelők rendelkezésére álló hordozórakéták közül. Nagy indítási gyakoriságával, részben újrafelhasználható első fokozatával és viszonylag kedvező áraival, költségmegosztásos repüléseivel az elmúlt években a kereskedelmi műhold-üzemeltetők egyik legkézenfekvőbb választásává vált. A SpaceX korábbi tervei szerint hosszabb távon a jóval nagyobb és teljesen újrafelhasználhatónak tervezett Starship veszi át a Falcon rakétacsalád – a Falcon-9 mellett a Falcon Heavy – feladatait. A gondot az okozhatja, ha a Falcon-9 kereskedelmi kapacitása gyorsabban tűnik el a piacról, mint ahogyan a Starship indításai rendszeres és megbízható szolgáltatássá válnak.
A helyzetet tovább bonyolítja a SpaceX saját alacsony pályás internetszolgáltató távközlési műholdserege, a Starlink. A Falcon-9 indításainak túlnyomó részét már most is a SpaceX saját műholdrendszerének kiépítése és fenntartása köti le, ezért a rakéta kapacitásának egyre kisebb része juthat külső megrendelőknek. Iparági források szerint a SpaceX 2028 után a legtöbb kereskedelmi Falcon-9-indítást megszüntetheti, miközben bizonyos, már leszerződött amerikai kormányzati küldetések még tovább folytatódhatnak.
Mindez átmeneti „rakétaindítási rést” okozhat a világpiacon. Jelenleg ugyanis nem létezik olyan másik hordozórakéta, amely egyik napról a másikra át tudná venni a Falcon-9 által biztosított indítási kapacitást, hasonló repülési gyakorisággal. A műholdgyártók és -üzemeltetők ezért kénytelenek lehetnek évekkel korábban lefoglalni a rakétákat, több lehetséges szolgáltatóval tárgyalni, illetve saját programjaik menetrendjét is a rendelkezésre álló startlehetőségekhez igazítani.
A Falcon-9 várható kiesése a kereskedelmi rakétaindítási piacról ugyanakkor óriási lehetőséget jelent a SpaceX versenytársainak. Az európai Ariane-6, az amerikai Vulcan és New Glenn, valamint más országok és feltörekvő magáncégek hordozórakétái előtt olyan piac nyílhat meg, amelynek jelentős részét az elmúlt években a SpaceX uralta. Ehhez azonban nem elég egy új rakétát sikeresen kipróbálni és beüzemelni. Sűrű startokra, megbízhatóságra és megfelelő gyártási kapacitásra is szükség lesz.
A következő néhány év ezért érdekes átmeneti időszakot hozhat a műholdindítások területén. Ha a Starship időben eléri a rendszeres üzemszerű működést, akkor a Falcon-9 eltűnése nem lesz több egyszerű generációváltásnál, sőt az új korszak még nagyobb indítási kapacitást hozhat el. Ha viszont a Starship felfutása elhúzódik, miközben a Falcon-9 kereskedelmi kínálata már csökken, a műholdas vállalkozások átmenetileg komoly hordozórakéta-hiánnyal szembesülhetnek.
Kapcsolódó linkek:
Satellite industry grapples with the end of Falcon 9 (Space News)
Falcon 9 (Wikipedia)
